Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - II. 366

382 magyarország hogy ue féljen, és következetesen csak azt hangoztassa, hogy Dalmátia iránt tárgyalni nincs felhatalmazva. Nem találta tehát készületlenül a bizottság elnökének, a pécsi püspöknek következő megszólítása: »Ön, követ úr, Magyarország hadi segítségét és közbenjárását kéri ; továbbá óhajtja, hogy a fennálló szövetséget még szorosabbra fűzzük, és utasítsuk vissza a köztársaság ellenségeinek ajánlatait. О felsége kész mindezt, sőt még többet is megtenni ; de méltányosnak tartja, hogy viszont a signoria bocsássa vissza Dalmátiát, mely jogilag a magyar koronát illeti. Vessen tehát véget, követ úr, tartózkodó magatartásának ; nyilatkozzék őszintén; hogy határoznunk lehessen. Ha ugyanis Dalmátiát nem adják át jószántukból, kénytelenek leszünk fegyverrel lépni fel, a mi alig kívánatos a köztársaságra nézve, a mely, mint ellenségei állítják, úgyszólván végkép el van veszve.« A követ nyugodtan válaszolt, A veszélyben forgó jó barátot — úgy mond — támogatni illik, nem bajait nevelni. Magyarország abban a hírben áll, hogy híven ragaszkodik szövetségeseihez. Mikor vele a köztársaság a szövetséget megkötötte, és az évi segélyt megajánlotta, abban a véleményben volt, hogy örök időkre biztosítja magának Magyarország barátságát, és mindenkor számíthat segítségére. Már pedig Dalmátia elvesztése a köztársaság romlását idézné elő. Egyébkint erre nézve utasítása semmit sem tartalmaz ; mert a signoria nem gondolhatott arra, hogy ily kívánattal fognak előállani. Ne liigyjenek a magyar urak a Velencze ellenségei által terjesztett híreknek. A köztársaság távolról sincs oly veszélyes helyzetben, mint állítják ; ellenkezőleg ügyei jobbra fordúltak, mióta a pápa is a francziák ellen foglalt állást. Utána Buzlai Mózes szólott, hevesen kikelve a köztársaság ellen. Majd a cancellár fordúlt azzal a kérdéssel Pasqualigohoz : »Dalmátia iránt nincs utasítása, tehát mi végből jött ide ? Istenemre, az urak felháborodásukban oly határozatokat fognak hozni, a melyeket nem vár. Isten látja lelkemet, nem tetszik nekem ez a dolog.« De a követre a főudvarmester heves kifakadásai, a cancellár fenyegetései hatástalanok maradtak. Elmondá, hogy küldetésének czéljait előterjesztette volt a királynak és a rendeknek.