Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - II. 366

380 magyarország vők lelkét, felújíthatá a múlt idők legdicsőbb emlékeit, és ezekkel öszhangzó nemes elhatározások szülője lehetett. A köznemesség, mely még fogékony vala ily hatásokra, ösztönszerűleg érezé, hogy ki kell lépni a tétlenségből. Dalmátia visszahóditásában a nagy királyok hagyományainak fölelevenítését látta. !) Azonban a főrendek sivár lélekkel hallgatták végig a diplomaták beszédeit. Nem gondoltak arra, hogy Magyarország ismét foglalja el, a nagy küzdelmekben, megillető helyét, mérlegbevesse tekintélyének súlyát. A haza dicsősége és jövője nem foglalkoztatá őket. Csak számítani tudtak, nem lelkesedni; és számítani .is csak azokkal a tényezőkkel, melyeket az egyéni önzés, vagy legföljebb a pártérdek törpe czéljaira kizsákmányolhatott. Két párt állott egymással szemben. Az egyik, élén a prímással, fenn akarta tartani a szövetséget Velenczével. A másik, melynek vezére a nádor, lelke a cancellár volt, a császár barátságát becsülte többre. Azonban míg elkeseredett gyűlölettel igyekeztek kölcsönösen meghiúsítani igyekezeteiket : áldozatokat hozni, nagy actióra vállalkozni egyik se volt hajlandó. A pártok mérkőzésében lappangó hatalmi kérdés elválasztotta őket ; de találkoztak azon a téren, a hol a szövetséget kereső államoktól előnyöket biztosítani és azokat kijátszani kellett. Egyébiránt mikor ezen gyászos kor eseményeit pirulva szemléljük, ne feledjük, hogy a magyar államférfiak idegen iskolákban sajátították el politikai erkölcstanukat. Olaszország ezen korszakbeli történelme a lelkiismeretlen álnokság sugalmazásainak és a durva erőszak fényeinek lánczolata. Macchiavelli honfitársaival e tekintetben versenyeznek a franczia diplomaták. Sőt »az utolsó lovag«, a Theuerdanck dicsfényével övedzett Miksa császár sem hagyja magát általok túlszárnyaltatni. Mert ugyanazon időben, a mikor Velenczét vádolja, hogy a török barátságnak feláldozza a kereszténység érdekeit, és Dalmátiát a magyar királynak ajánlja fel : császári ügynökök járnak török pasáknál, buzdítva a portát Dalmátia elfoglalására, kijelölve azon helyeket, Antivárit, Cat-*) »Omnes unanimiter clamant Dalmatiam« monda 1510. július 6-án More Fülöp Pasqualigónak.