Századok – 1882

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 354

364 wesselényi ferencz. népszerűségének nagy része oda van ; szép hazafi frázisaira vagy palatinusi autoritásából kifolyó parancsaira a vármegyék már nem is hederítettek, szóval ő, ki leghatalmasabbnak látszott, maga sem volt képes semmit tenni s mégis tanácskoztak, gyűléseztek, jelentéktelen szószátyár emberek szájára bízták, a legszentebbet, a baza ügyét, s bár egymást nem szerették, egymásba nem biztak, összeesküdtek és csak önszemélyök biztosítását nem feledték el, midőn bukás esetére uradalmakat kötöttek ki a franczia királynál. Igaz, hogy akkor még az illetékes nemesség is nagyrészben csak ösztönszerűleg ismerte a magyar haza szeretetérzését s még akkor nem volt formulázva a magyar számára, hogy: a nagyvilágon e kiviil nincsen számodra hely, hazaszeretetünk ez örök törvénye, melyből önként következik, hogy a hazáért mindent tenni kell, de a hazát semmiért sem szabad feláldozni. Yaljon mit gondolt Wesselényi Ferencz és Zrínyi Péter, hogy midőn ők XIV. Lajosnak amaz 50 ezer forintot jövedelmező ajándék birtokába vonulnak, melyet bukásuk esetére kikötöttek, milyen lesz sorsa a nemzetnek, hová lesz az ország alkotmánya ? De az élete végéhez siető Wesselényi a könyelműség az ideig óráig tartó mámorából nemsokára felocsúdott. Lassanként érezni kezdte, hogy eljárása nem volt helyes, feltámadt benne az igaz magyar, ki hazája sorsán még a pillanatnyi siker esetében is kétkedni kezdett. Mit várhatott ő maga a forradalomtól ? Talán csak nem hitte, hogy király lesz, habár a hagyomány nejének ily forma ambitiót is tulajdonít? De hát akkor mi lesz Nádasdival, Zrinyi Péterrel, Rákóczi Ferenczczel ? Yagy azt gondolta, hogy ha majd győz, a nemzet szabta új feltételekkel ismét a Habsburg-ház kezeibe teszi le az ország sorsát, de hát fog-e ez kelleni uraiméknak és az ellenkező jelszavakkal felizgatott protestánsoknak ? Feltámadott benne a loyalis alattvaló, ki II. III. Ferdinánd és Leopold királynak annyi jótéteményét tapasztalta s ki most egy otromba összeesküvés élén áll, vájjon mit fognak róla mondani Európa lovagjai ? Másfelől lelke elé lebegett a felizgatott nemesi rend, melynek nagy része egyedül tőle várta sorsa javulását, szüntelen fülébe hangzott a főúri társak körébe ismételten letett eskü — ép ugy abeavatott másod, harmadranguak zord követelései s mennél inkább