Századok – 1882

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 354

358 wesselényi ferencz. Wesselényi már ekkor magasra emelkedett pályáján. Korán lépett a harczmezőre, már kora ifjúságában mint udvari apród résztvett a csehek s később a svédek ellen folyt háborúban, nemkülönben Bethlen Gábor és különösen a törökök ellen sokszor vitézül harczolt. Tudjuk — mondja a király a grófi diplomában — hogy ifjúságodat nem töltötted kéjelgésben és elpuhító tétlenségben, hanem dicső elődünk udvarába kerülvén, véle harczoltál ellenségei ellen, híven, kitartóan és vitézül, a mit az elasszonyosodott férfiak kerülni szoktak. Az udvari szolgálatból kilépvén, hazád szeretete és a keresztyénség örök ellenségének gyűlölete a török ellen vezérelt, hol mint közkatona vagy mint vezér sok csatákban kitűntél, mindig győztél »et inter aliqua rarae fortitudinis tuae militaris specimina in cujusdam ad pagum Guta dictum cum Turca certaminis fervore, ingenti plane animi robore, ense fortiter in hostem vibrato, Turcae signum militare praeferentis caput et brachium uno ictu detruncasse, vexillumque eripuisse ; heroicae virtutis ac fortitudinis tuae militaris symbolum Majestati nostrae praesentasti etc. E személyes vitézséggel párosúlt katonai talentum és erkölcsök valamint az udvarnál kedvessé a magyar nemesség előtt népszerűvé tették-, ehhez járúlt, hogy mikor Sztrecsenbe vagy Tepliczére egy pár hétre visszavonúlt nem volt vége hossza a dinoin-dánomnak, különösen az ifjabb nemzedéket szokta maga körül gyűjteni s ha valaki egy vagy más okból vonakodott megjelenni, (talán kifáradt az ivásban) öt—hat czimborát küldött utána, hogy elhozzák. Sokat forogván az udvarban felfelé feltétlen loyalitást mutatott s ez mint egy második természetévé vált, lefelé folytonosan ápolta a népszerűséget s ez egyik éltető eleme volt. •— Mikor az országgyűléseken kisebb ügyekről volt szó, kisebb élelmezések, beszállásolások, segély valami vár javításához s több efféle nem sokat fáradozott a rábeszéléssel, meggyőzéssel, hanem egy-két nemes pajtásával szólott, minden nehézség nélkül keresztülvitte szándékát, néha egy-egy főúr ellenzése mellett is. Bécsben meg-és István előbb esztergomi kanonok, később veszprémi püspök, ki mint választott nyitrai püspök halt meg.