Századok – 1882

Értekezések - MIRCSE JÁNOS: Emlékezések Mátyás király élete utólsóelőtti évéből. 18

26 EMLÉKEZÉSEK nek a velenczei bevitelből több hasznuk vau, mint félbirodalmuk jövedelméből. Mindazonáltal a velenczeiekuek, kik sokkal lelkiismeretlenebbek a töröknél, ő szentségénél, a pápánál nagy a becsíiletök. Mindamellett, hogy a velenczeiek sok idegen várost, temérdek egyházi vagyont bitorolnak, hogy minden igazság gúnyjára évente három-négy tizedet is vesznek a cleruson, hogy az egyházi tilalmakat s büntetéseket semmibe sem veszik s a szent-szék e gyalázatával még dicsekednek ; daczára a körülménynek, hogy ő szent szentsége tudja, hogy a törököket sikerrel csak magyarok támadhatják meg, a pápa velenczei tanácsra vonta meg tőlem e törököt. Szóval, a velenczeiek tanácsadói, a velenczeiek szövetségesei a pápai széknek ; valóban ők azok, kik ő szentsége helyett uralkodnak, igazgatnak! Minket, másokat őszentsége félreismer, kigúnyol, s ha közeledünk is feléje, eltaszít. О szentsége tovább megy, s mindezzel nem látszik beérni. A velenczeiek besúgására, kik olyanúl tüntettek föl, ki az anconaiakat a szent széktől való elszakadásra indítá, ő szentsége a nélkül, hogy az én, vagy az anconaiak követségét bevárná, Ancona városát — a velenczeiek kizárólagos hasznára és kielégítésére — átok alá helyezé s azokat nemcsak folytonos egyházi büntetésekkel, hanem rabló és zsaroló hadjáratokkal is sújtja. Továbbá ő szentsége a velenczeiek előnyére maga elé bocsátá a római király követségét, elfogadta s hivatalos minőségben elismerte ennek követeit, bár ő szentsége igen pontosan tudta, hogy jogomnál s egyéb nyomós okaimnál fogva e jogtalan és szokatlan választást, mint alkalomszerűtlent, megsemmisíteni igyekezem. Cseh királyi jogaimat megsértette, számba sem vette ő szentsége, pedig szent-széki aranybullát mutathatok föl e részben; követemnek ígérte ő szentsége, hogy a római király követségét el nem fogadja, hűtelenűl megszegé ez ígéretét, meghajolt a velenczeiek pressiója alatt, úgy hogy e siralmas eljárás következtében e követség egyelőre azzal dicsekszik, nem kiván a szent széktől mindaddig semmit, míg a római király atyja életben lesz. S ezzel sem szűnt meg a lelkiismeretlen sértések sorozata, mindinkább meg kellett hitemben erősödnöm, hogy a szent szék ígéretei nem egyebek üres szavaknál. Mint már említém, a szentszék ünnepélyes ígéreteit bírtam, hogy a cseh trónra rajtam kívül mást nem emel, s nem ismer el; e közben ő szentsége mindazon tekintetekről megfelejtkezve, melyek ez ünnepélyes ígéreteiből folytanak s annélkül, hogy tekintélye csorbulásával gondolna, az újon választott cseh király