Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Széchényi Pál kalocsai érsek s magyar nemzeti politika (1642-1710.) Koszorús pályamű: 273

274 széchényi l' A t. megragadó pathos van mind a négy alakban, mely történetünkön feltünék : de e pathos szívszorító amaz atyában, ki nemzete sorsa felett kétségbe esve »vigasztalanúl szállt a sírba«, s azon megrendítő tragikummá fokozódott fiánál, a legnagyobb magyarnál, melyből hiányzott a kiengesztelés, a katarrhsis. Bizonyos benső vallásosság e pathos egyik eleme mind a négy Széchényinél. De mig a legnagyobb magyar és atyja a végcsüggedés perczeiben és reményeik hajótörése után nyúlnak a hit horgonyához, melyet szertelenségekre hajló lelkük ismét beteges rajongássá csigázott: addig a két főpap azon doctor angelicus szellemi légkörében nőtt fel, ki a pálosoknak szószólója volt ; talán korlátolt, de szilárd életnézletök képződött : a szellemi törekvésnek egysége s állandósága szükségszerűleg és jótékonyan vissza kellett hogy hasson kedélyvilágukra, enyhítve lényöknek sötétebb vonásait. És Széchényi Pálnak ez enyhületre nem csekély szüksége volt ! A másik, mit említésre méltónak találok, hogy ő is, mint vérbeli nagyobb utódja, idegen földön fejezte be tanulmányait, kiképeztetését, a mennyiben az iskolai tanulást még csúcsán is annak nevezhetjük. Bécsben »bölcsészetet« tanult, Kómában bevégezte hittudományi studiumait. Látta Rómát ; bár a pápai reactio vezérszázadában, maga pedig valószínűleg a nemzetebei i collegium falai közé zárva : az örök emlékek szemlélete talán nem volt tőle megtagadva s e nagy környezetben az ifjú pálosnak talán nyílt némi sejtelme ama világtörténeti összefüggésekről, melyek egyik központja Róma. Midőn évtizedek múlva az angol királynő egyik bécsi ügyvivője, Whitworth, a külhatalmi közvetítés alkudozásai közben csudálkozik, hogy a magyar követek mily tájékozatlanok az európai közügyek terén1) : panasza nem vonatkozott a nemzeti közvetítés vezérére, Széchényi Pál kalocsai érsekre. Ennek politikai látköre mindvégig elég szélesnek bizonyult, legalább soha nem ütközik más korlátokba, mint a melyeket meggyökerezett elvei szabnak: mit egészben véve kevés korabeli magyar politikusról és szereplő dignitariusról lehet elmondani. »I percieved the deputies themselves, however knowing they may be in the laws of their own kingdom, to have very imperfect notions pf the present State of Europe.« —- Archiv. Rákóczi. Dipl. I. 445. 1.