Századok – 1882

Értekezések - ABSTEMIUS: Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen ism. 248

248 történeti irodalom. 248 illetőt kárpótolta. 1492-ben már bőrből készült tíízvedrek voltak használatban, és ilyenek további beszerzésére a közhatóság 1503-ban adót vetett ki a zsidókra. Nemsokára rá az első vízhordókocsik hozattak be. 1555-ben Pozsonyban éji tűzvész alkalmával már lámpást használtak, mely a városháztornyon a tűzhely megjelölésére volt kifüggesztve. Lakomák, vagy más oly alkalmaknál mikor sokat főztek, mindenkor tűzőrség volt különösen kirendelve. Az itt közölt adatok bizonyságot tesznek arról, hogy jelen mű hazai culturtörténetünket illetőleg igen sok tanulságost tartalmaz, és e tekintetben nélkűlözhetlen könyv annak, ki majdan egy kimerítő magyar mivelődési történelmet fog írni e tárgyról. W. E. Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. Herausgegeben von der Abtheilung für Kriegsgeschichte des Je. L-. Kriegs-Archivs. I. Serie. I — VII. Band. 1876—81. (A VII. kötettől kezdve a munka ily mellékezímct vesz fel : Geschichte der Kämpfe Oesterreichs). Franczia-, Olasz- és Németországban s/.inte mindennapos jelenség az oly mű, a melyet valamely állami vagy helyhatósági levéltár bocsát közre, hogy anyaga becsesebb részét tágabb körben megismertesse. Sőt néhány a tekintélyesebbek közül valóságos központul szolgál az oklevelek és ügyíratok közzétevésében. A mint azonban a Dunán lefelé hajózó Passaut elhagyta vagy a velencze-triesti vonalon utazó Cormonst elkerülte, valamint sok egyéb tekintetben, úgy ebben is más szokásra talál. Ausztria és Magyarország lakói igen sokat emlegetik a történelmen alapuló jogokat, de hogy valami nagy érdekkel viseltetnének ámult iránt, nem mondhatni. Alkotmányos országok természete szerint a közönség közönye megérzik az állami és helyhatósági intézkedéseken is : a mi levéltáraink nem nyernek oly budgetet, hogy még csak gondolni is mernének a kiadásokra. Csak egy kivétel van a kettős monarchiában : a közös hadügyminisztérium levéltára. Ennek bőven állanak rendelkezésére az anyagi eszközök, a minek következtében abban a szerencsés helyzetben van, hogy — hadtörténelmi osztálya útján — olyszerű működést folytathat, mint más országok nagy levéltárai. Az anyagnak magában való közzétételét nem tekinti e levéltár czéljának. Alkalmasabbnak ítéli feldolgozott munkával lépni a közönség elé, a melynek tárgya, a dolog természete szerint, nem lehet más, mint hadi története az osztrák-magyar monarchiának — vagyis Ausztriának, mert a közös hadügyminisztérium