Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - II. 223

És KRÓNIKÁJA. 227 telűnek mondani, de minthogy a várost a XYII-ik század vége felé eredeti felvétel után tünteti fel, különösen Lőcse erőditési rendszerére nézve nevezetes. A felső kapunál nemcsak a barbakant tünteti fel tisztán, hanem az ezt övező körárok külső falát helyettesitő czölöp-kerítést (palissade) is és egyéb részleteiben is nyújt támaszpontokat a bástyák és tornyok elhelyezésére. E fölött két oldalon két allegoriai alak, a felső részen pedig két angyal által tartva a város czímere. A középső térből a kalendárium czíme ki van vágva s ennek helyére írta Hain az ismert czímet. A túlsó oldalon vannak feljegyezve a forrásúi használt írók. Nagyon megkönnyíti a munka használatát az ezutáu következő 32. számozatlan lapra terjedő, a szerző által készített betűsoros név- és tárgymutató : »Regestum über die Leutschauerische Chronic.« Mielőtt a krónikára térne át, röviden megismerteti az olvasót a régi Lőcsével, a »Kurtze Beschreibung der Stadt Leütsc.hau«-ban s így bemutatván a legtöbb leírandó esemény színhelyét, fog a »Kurtze Nachdenkliche Zipserische undt Leüt-' schaurische Chronica«-lioz az 1-ső számozott oldalon. Nem szándékozom végig vezetni a szives olvasót azon boszszú mondaszerű elbeszélésen és etymologisáláson, melylyel a »Zipser«-eket Nóé fiától a góthok útján leszármaztatja, csak lehetőleg szűk keretben csoportosítva fogom előtüntetni a krónikában előforduló adatokat. Lőcse a XVI. és XVII. században keleti Felső-Magyarországnak egyik legjelentékenyebb városa volt, s volt olyan idő is, midőn Kassánál elsőbb rangú helyet foglalt el. Krónikánk a város alapítását, összefüggésbe hozva azt a tatárjárással, 1245-re teszi. Nem tudja, mikor kezdették a várost kőfalakkal venni körül, hanem a felépült erődítményekről oly sokszor szól, hogy némely adatokkal kiegészítve, egész pontossággal elő lehet állítani az erődítésnek teljes képét, A város kapuit és kaputornyait, bástyáit és állandóan fedett falait folytonosan figyelemmel kíséri, feljegyzi az azokon akár ellenség, akár elemi csapások által okozott rombolásokat és a kijavíttatás költségeit. Három izben : 1569, 1605, és 1670-ben nagy részletességgel írja le a falakon, a bástyákon és a fegyvertárban volt fegyvereket és más hadi készleteket. Rövidebb említést igen sokhelyen tesz rólok. Bevezet a fegyvertárba, megismertet a város híres ágyúöntő mestereivel s az azok által öntött ágyúk minőségével. Élénkbe állítja a város összes czéheit és a tizenkettedekbe osztott polgárságot, midőn a tanács nekik kiosztja a bástyákat s élőkre állítja az önmagok által saját kebelükből választott tiszteket. Megismertet a város zsoldos katonaságával, ennek díjjazásával, vezetésével és alkalmazási módjával. 16*