Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - I. 133

Éti KRÓNIKÁJA. 137 hoz menüi, míg a bíró —• Spillenberger Dávid orvostudor — és Hain szabadon nem bocsáttattak. A küldetések közül, melyekben Hain 9 évi tanácsnokságának ideje alatt a város érdekeiben eljárt, még azt említem meg, hogy, a városra rótt taxa és a reformátusok üldöztetése ügyében 1673. december 29-én Bécsbe utazott, s Lipót királynál kihallgatást nyerve, szorgalmazta az elfoglalt egyházi vagyon visszaadását, Ezen távolléte idejében, a legválságosabb időszakban 1674. jan. 8-án lőcsei bíróvá választatott meg. Január 7-én hozta át Lőcsére Gandel Mátyás harminczados a kassai kamarától a királyi rendeletet, melynek értelmében bíróvá és tanácsnokká katholicusokat kellett volna választani. Minthogy azonban a városban nem volt olyan katholicus egyén, kinek hivatalviselésre való képzettsége lett volna: »1st darauff — írja a krónikában — an Eine löbl. Cammer geschrieben, die Richter wähl nach alten brauch noch desselben tages ausgestellt und liatt die Wahl betroffen mich Caspar Hain, weil Ich aber« etc. Ezen évben statuáltattak be a jezsuiták a városnak nyolcz birtokába. A város ellen »pretextu rebellionis« vád emeltetett a kir. liscus által. A katholicusok részére lefoglaltattak a város összes templomai, iskolái, egyházi vagyona s csakis Hain erélye és mérsékletének köszönhették a királyi biztosok, hogy a fellázadt polgárság dühének áldozatúl nem estek. 1675-re ismét megválasztatott bíróvá, daczára Gundelfinger János kir. biztos protestatiójának, ki azon utasítással küldetett Lőcsére, hogy bíróvá és jegyzővé okvetlenül katholicusokat választasson meg. Hiábavaló volt a hatóság katholizálására vonatkozólag junius 1-én két kanonok által a városba hozott ujabb királyi rendelet és Holló Zsigmond kassai kamarai tanácsosnak, mint királyi biztosnak fenyegetése, a polgárság nem engedett s Hain bíró maradt, mindaddig, mig Holló aug. 15-én fegyveres erővel nem jött Lőcsére, ismét felszólítá a polgárságot, hogy eddigi bíráját letéve, válasszon helyére katholicust, s midőn a polgárság kijelenté, miszerint eddigi bírájával meg levén elégedve, semmi oka sincsen annak elmozdítására, a türelmét vesztett kir. biztos ezen szavakkal : »Weil Ich sehe dasz Ihr es nicht thun wolt, so will Ich es thun« a bíróhoz fordulva, mondá, hogy ő felsége és ő, mint annak biztosa, többé el nem ismerik bírónak. Erre Hain következőleg válaszolt a mint azt krónikájában írja : »Worauff Ich geantwortet : AVenn es denn so ist, dasz es Ihr Maytt, will ist undt H : Comissarius in Nahmen Ihr Maytt, Mi er solches andeutet, alsz wil Ich gerne, Századok. 1882. П. füzet. 10