Századok – 1882

Értekezések - SALAMON FERENCZ: Mosaburg és megyéje. 89

ÉS MEGYÉJE. 105 melyet az említett főpap felszentelt, szintúgy Engildeo s ennek két fia, és Ermperth Presbyter ott birtak, s a fennevezett férfiak jelenlétében megtörtént ama határokba való beiktatás.«. Ha a styl csak félig-meddig is az ember, mily confusiók telhettek ki minden egyebekben ily mondat alkotójától ! Ha beleszámítjuk a másolók hibáit, akkor sem sokat nyerne az eredeti. Mert a másoló szolgai bibái csak egyes szavakat mellőzhetnek vagy ronthatnak meg ; de itt a mondat alkotásában van a gyökeres hiba. Sőt egyenesen a szerző eljárása legjellemzőbb mutatványának kell tartanunk. Ebben culminai CLZ^ ÍX mit az egész fejezetben véghez visz, hogy világi birtokra vonatkozó jogi iratokból csak épen a templomokra vonatkozót akarván kivenni, mit gyakran к bajos volt külön választani, összezavarja, érthetleuné teszi a tárgyat. Ezen zavaros mondat végén van egy látszólag érthetőbb rész : mely szerint határjárás történt. De kiket ért a »feimevezett férfiak« alatt, kik jelen voltak? A számos tanú lajstroma kimaradt. Épen a nyomban rákövetkező mondatban szerepel a Salapiugin, mint helynév, kezdődvén egy »mert«-tel, (namque), holott a szövegből semmi kapcsolat nem tűnik ki az előbbi mondattal, s még a varians »itaque« sincs értelmileg indokolva. »Mert eltelvén, úgymond, csaknem két vagy három év folyása »ad Salapiugin« szentelt föl templomot Szent-Rupert tiszteletére, mely templomot Privina minden rajta levővel egyetemben átadott Istennek, Sz.-Péternek és Sz.-Rupertnek, Isten salzburgi szolgáinak örök birtokképen való haszon élvezetéül.« Először itt is templomról van szó. Ki szentelte fel ezt a templomot, az nincs megmondva. Az előbbi mondatban ott van az érsek ; de azóta két-három év telt el. Szó sincs arról, hogy az ismét Privinához utazott volna. S a következő mondatok megerqsítnek abban, hogy az érsek még nem volt ott. Mert csak azután történik, hogy Privina kértére az érsek kőmíveseket, ácsokat, festőket küld, kik az érsek költségén egy második tisztességes templomot építnek Privina névtelen városában, — s csak azután megy oda az érsek annak felszentelésére, így az »alibi« az érsekre nézve elég világosan kitűnik a Névtelen előadásából. Kétség támad a patrónus szent említésének helyes-