Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Irodalmi Szemle - 182

184 TÁHCZA. talja be, s Hampel a pannóniai costumeképekröl ir. Gazdag (s egy részben éles polemicus) tartalma van a hazai s külföldi »adatoknak.« E füzet tanúiságul szolgál, hogy nagyobb ívszám mellett érdekesebb tartalmat is lehet adui — s épen ezért nem volna czélszerütlen ha havi folyóirat helyett évnegyedes folyóirattá alakíttatnék át. A múlt évben mondhatni már az volt. — Az »Egyházművészeti Lav« Czobor Béla szerkesztésében második évfolyamába lépett. Az első évfolyam a kath. papság körében nagy elterjedésnek örvend, s a fiatal szerkesztő buzgósága, mint egy jan. 13-áról kelt levélben olvassuk, Rómában is elismerésre talált. A kis terjedelemhez mérve elég változatos, ügyesen irott tartalmú, bár e füzetben technikai akadályok miatt nincs kép. Az alcsúthi udvari kápolna s a kismartoni plébánia-templom leírása képviselik a régészeti rovatot. Bunyitay Vincze a n.-kállai egyház 1552-ikí leltárát ismerteti s közli a muzeumi levéltárból. E közlés tagadhatlanúl legbecsesebb e füzetben, az ahoz a. szerkesztő által csatolt tájékoztató alapos jegyzeteknél fogva, bár egyik-másikhoz fér is szó. Pl. 4 arany forint (IG 1. 1 j.) a XVI. században a mai árkelet szerint nem 1G — 20 frt. Azonban így kellene minden leltárt commentálni : akkor lehet hasznukat venni. A többi rovatbeli czikk közül Rómer rövid megjegyzése a majczról érdemel figyelmet. — Az »Erdélyi Múzeum« decemberi füzetében Hattyúffy Dezső folytatja »A hazai vármegyék és városok ezímereiről« megkezdett közleményét, mely főleg az elszórt adatok csoportosításaért érdemel figyelmet, bár gyakran találkozunk benne furcsa kitételekkel. 1'. o. vájjon királyaink V. Lászlóig (nem pedig Zsigmondig !) az oklevelekre aláírták-e nevüket, arra nézve Dr. Czobor Bélára hivatkozni igen naiv dolog. Egypár főbb tévedéseit is, ide — igtatjuk. Az esztergomi olaszok pecsétje nem csupán az olaszoké, mint szerző mondja, de az egész városé. Az írásbeliséget nem IV., hanem III. Béla hozta be. Somogy-megye nem 1400., de 1498-ban kapta czímerét, Abaúj meg 1552-ben s nem a mohácsi vész előtt. Az 1550. 62. törvényezikk pedig nem involválja azt, hogy minden megye — ha csak török hódoltság alatt nem állott — kapott volna czímert, már azon egyszerű okból sem — mellőzve Árva, Liptó, Szcpes stb. példáját — hogy czímert csak az kapott, a ki kért. Legjobb része mégis a negyedik, mely a vármegyei s városi czímerek czímerészcti méltatásáról szól s melyben azokat a czímeralakok szerint osztályozza. A 22. lapon tett jegyzetéhez hozzá tehetjük, hogy a Cero-