Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802

sáro svármegyei kirándulása. 145 A távirat felolvasása zajos tetszéssel fogadtatott. Másnap aug. 23-án a különböző bizottságok megkezdték működésűket. Előleges megállapodás szerint az napon minden bizottság Eperjesen maradt, az ottani gazdag műemlékek megtekintésére s a városi és megyei levéltárak tanulmányozására. A bizottsági előadók jelentései tájékozást nyújtanak az olvasónak, de nem hagyhatjuk említetleniil, liogy a buvárkodási anyag a legjobban elő volt készítve, s az a példás rend, mely eddig érvényesült, s az ügyes rendezői kéz, mely mindenkit meglepett, itt is érezhető volt. E nap folyamán ujabb, lengyel nyelven irt távirat érkezett, mely szószerinti fordításban így hangzik : A magyar történelmi társulat eperjesi gyűlése alkalmából legszívélyesebb üdvözletünket küldjük az igen tisztelt tagoknak, azon mély meggyőződésben, hogy valamint most a tudomány zászlója alatt egyesül a két szomszéd nemzet a határszélen úgy jövőben is a magyarok és lengyelek rokonlelke mindegyre legerősebb kapocscsal lesznek összekötve. Isten áldása legyen a közös nemzeti munkán. Éljenek a magyarok. Aláirva : a krakkói lapszerkesztők. E szíves táviratra a következő távirat küldetett : A magyar történelmi társulat a krakkói sajtó testvéries üdvözletét a legszivélyesebben viszonozza s szívből kiáltja : Noech Zija. Estve igen fényes és látogatott bál volt a városi tánezteremben, melynek díszes volta az esti világítás mellett jobban kitűnt, mint az megelőző napi lakomán, a vidéki és helybeli közönség s a társulati tagok élénk részvétele mellett. Aug. 24-én a vidéki bizottságok kocsikon elhagyták Eperjest, hogy rendeltetésük helyére menjenek. Legnagyobb volt a bártfai bizottság, mely egy maga 12 kocsit töltött meg : a város nagyhirii műemlékei s páratlan gazdagsága igen sok kutatót vonzottak oda. Valóban nem is I csalódtak : a régi műemlékeknek s a levéltári kincseknek oly nagy lial' maza várt rájok, mely Myskovszky leírása után is meglepte őket. Délfelé érkezett a bizottság Szabó Károly vezetése alatt Bártfára, hol hasonlag ünnepélyes és lehető legszívélyesebb fogadtatásra találtak. A város derék főjegyzője üdvözölte a bizottságot (a polgármestert gyengélkedése i tartá távol), kinek Szabó K. meleg szavakkal válaszolt, kiemelvén, hogy oly szivélyesség, oly nagyszerű fogadtatás, milyennel Sárosmegye és közönsége fogadta, a kirándulókat nem illeti meg, oly szerény munkásait a történetírásnak, mint ők. De megérdemli az eszme s ez teszi érthetővé e pompás fogadtatást. Azt mondták már régóta, hogy kihal a magyar ; de az nem lehet, hisz mint mindenütt, itt is ily lelkes, a magyar ügy iránt buzgó, testestől lelkestől magyar a közönség. Dörgő éljenek kisérték s szakíták félbe az üdvözlő beszédeket. A bizottság ezután a méltán nagyhirii városházán berendezett kiállítást tekintette meg, meljren sok nagybecsű tárgy volt közszemlére kitéve, azután Myskovszky vezetése alatt a templomokat járta meg, s megkezdte a levéltár tanulmányozását. Századok. 1881. VIII. füzet. 10