Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802

élete. 45 főudvarmesterének Magister Curie neveztetik, s tehát mindkét udvari méltóságot egy s ugyanazon időben viselte, miből joggal következtethető, hogy a király s királyné legbizalmasabb emberei közé tartozott. Leginkább bizonyítja ezt azon történetíróink által feljegyzett tény, hogy midőn Albert királyunk a közte és Kázmér, Ulászló lengyel király öcscse között a cseh koronára nézve fenforgott viszály, kiegyenlítése végett az 1439. évi őszszel Budára érkezett lengyel követeket, a miatti felháborodásában, hogy ezek a további alkudozások előfeltételeid a lengyel királyhoz menekült anyósa Cilley Borbála javainak visszaadatását tűzték ki — minden felelet nélkül bocsátotta el, ezen, válságra vezethető liirtelenkedését jóvá teendő, Esztergomból, hová Bécs felé utaztában már súlyos betegen érkezett Berzeviczei Pohárnok Istvánt és Palóczi Lászlót bízta meg teljhatalommal, hogy a lengyel követek után sietvén, Ulászlót végbékére vagy legalább a fegyverszünet meghosszabbítására birni igyekezzenek, mely alkudozásoknak azonban a királynak tiz nappal utóbb Neszmélyen bekövetkezett kora halála véget vetett. Megjegyzendőnek tartom, hogy az erre vonatkozó meghatalmazásban, mely Wagner »Analecta Scepusii« czímü gyűjteményében tétetett közzé, Palóczi László a király főudvarmesterének mondatik. A most következő okirat szintén az 1439-ik évből származik s a Saághi Conventnek az évi julius 16-áról a királyhoz intézett jelentését tartalmazza, mely szerint, midőn Zoobi Bertalan fiát Jánost és Twreki Pál fiát Jánost — kiknek Albert király a Berzeviczei Pohárnok Istvánnál zálogban volt honthmegyei Twrek és Szabadfalva jószágokat a zálogsumma megtérítésének kötelezettségével adományozta, a mondott javakba bevezetni akarta, Kürtky László fia Miklós a Berzeviczei Pohárnok István és fia Kristóf, úgy szintén Berzeviczei Detre és fia Lénárd László és János nevében a beigtatásnak ellentmondtak. Az okirat szövegében Berzeviczei Pohárnok István, hol Berzeviczei Istvánnak hol ismét Pohárnok Istvánnak neveztetik. Az Albert halála utáni kor fordulatot jelez az ország belső törtenetében, különösen az akkori dynastia s az olygarchia közötti viszonyban. M ig az utóbbit Albert és Zsigmond alatt nagyobbára karöltve látjuk haladni az uralkodóval, most hatalma érzetében határozott állást foglal az özvegy királynéval szemben. Nyomban a király halála után az 1439. évi országgyűlés végzéseihez képest Erzsébet királynőül elösmertetik ugyan s ennek nyilvános jeleül a koronázási ereklyéket rejtő visegrádi vár birtokába helyeztetik; csakhamar azonban megváltozik a közhangulat, midőn az 1440. évi budai országgyűlésen összegyűlt rendek az ország súlyos közállapotát s főleg a töröktől fenyegető veszélyt