Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802

14 sáros vármegye népének mi Sáros és a szomszéd megyéket illeti, ezen igen nagy értékű szavakat igazolva látom. A mint tudjuk, a helységek nevei legtovább tartják fel eredetöket. Ez azonban magában még nem teljes bizonyítás, azonban ha ehez járul a folyók, a dűlők, a hegyek, és a lakosok neveinek, miután ezt legtöbb esetben maga a nép adja, ugyanazon nyelven hangzása, akkor a történészek elfogadták a tant, hogy ez azon nemzetre vall, melynek nyelvén ezek ma is feltalálhatók. Ha ezen szabályt elfogadjuk, amint el kell, úgy bizton azt lehet mondani, hogy Sáros megyének lakossága, nemcsak a török hódítás nyomása következtében és így a XV., XVI. és XVII-ik századokban, hanem még sokkal régebben azelőtt, s hihetőleg a magyarok bejövetele óta legnagyobb részt magyar volt. Es ez természetesnek is látszik, mert ha egy idegen nép egy országot elfoglal, az eszélyesség és a hadi tudomány legprimitívebb szabályai azt kívánják, hogy az ellenséges becsapások ellen a határszél legyen biztosítva. Az idők folyamán, az itt talált gyér lakosság a szlovének, (nem a mai szlávok, vagy tótok) Hunfalvy állítása szerint is, a magyarságban felolvadtak. És igen helyesen állítja fel Hunfalvy szintén azon tételt, hogy »A hol gazdára vagy birtokosra akad a foglaló, ott a birtoknak neve is megvan, azért a birtokkal együtt a nevet is által veszi.« Mi következik ebből ? Következik hogy a magyarságnak lei kellett terjedni nem csak e megyére, ele a szomszédos Kárpátaljai megyékre is, már azon időben. — És következik az, hogy az elfoglaláskor itt gyér lakosságot találván a foglalók, temérdek új helységet alapítottak és laktak. És következik, hogy Sáros megye magyarságára két időszakot lehet constatálni. A tatár pusztítás előtti, és a török hódítás utáni időszakot. Mentül messzebbre megyünk vissza, annál nehezebb a bizonyítás, s miután okmányokkal csakis a tatár pusztítás utáni időszakból birunk, ezek annyiban bírnak teljes bizonyítási értékkel, a mennyiben leginkább múlt időkre, vagy egykori birtokokra hivatkoznak. Hogy pedig a magyarság már' azon időben kiterjedt a szepességre, Hunfalvy és az alább közlendő okmányokon kívül, bizonyítja Biedermann is (a Kuthenekről írt könyvében) ki a 11-ik kötet 58. lapján azt mondja, hogy a markusfalusi régi vár, a Márjásyak birtoka, állítólag 1094. épült, és egész 1198-ig »Szentmihdly úr «-nak neveztetett. Sáros megyét illetőleg : Szeben szabad kir. város okmányai között, a 13. században,