Századok – 1881

Értekezések - JAKAB ELEK: Adalék Sinkai György életiratához - II. 756

sinkai györgy életiratához. 765 (Stylus Curialis) szerint, a visszautasított kérelmekre és beadványokra nem volt szabad a fogalmazóknak többet és mást írni, mint amit az előadó az előadási ív jobb oldalán levő véleményében (Opinio) kifejezett ; azt pedig fennebb szó szerint idéztem s az a felsőbb szabályokkal egészen egyező; minél fogva ama kifejezést: Opus if/ne, auctor patibulo digitus x) mint a királyi főkormányszék méltóságával meg nem egyeztethetőt s magáról (a már most bizonyos) viszgálóról föl nem tehetőt az apocrgphum-ok közé kell utasítnunk. A másik megjegyzésem az észrevételek történelmi értékét illeti. Sajnálom, hogy nekem a kéziratot kellvén ismertetnem, annak lapjai szerint kellett az észrevételeket is előadnom. Átlátom, hogy az olvasónak nehéz lesz ezt az azóta megjelent nyomtatásban kikeresni s az egybehasonlítást megtenni ; de miután az eredeti kézirat a kiadóknál van, s előttem nincs tudva, mily alakban történt a kiadás ? csonkíttatlanúl és 1813-ik évi alakjában-e, vagy módosításokkal ? s ha módosítva, mily arányú és jellegű a módositás? azt hiszem, a szakértők igazoltnak találják eljárásomat. Nekem — nézetem szerint — a kir. főkormányszékhez 1813-ban beadott kéziratra 1814. írt könyvvizsgálói észrevételeket, mint történelmi anyagot és forrást változtatás nélkül, saját alakjában volt tisztem közzétenni. Becséről nézetem az, hogy azon észrevételek az akkori történeti forrásismeret és magyar történetírás színvonalán állanak, Sinkai könyvét illetőleg sok tanúságot foglalnak magukban s ma is megfigyelésre méltók és élvezettel olvashatók. Bátran az olvasóra bízható tehát annak megítélése : vájjon a Sinkai kéziratával való könyvvizsgálati eljárás, a mit a censurai szabályokba ütköző valamennyi más könyvvel szemben is a könyvvizsgálati hivatal követett s követni kötelezve volt, alkalmas volt-e arra, hogy Papiu Ilarianu őt, ezen indoknál fogva, mint martyrt állítsa a bukaresti-román tudós akadémia elé ? Én azt hiszem, nem. Nagy tévedései bebizonyítottak, veszélyessége az 1784-ki Hóra-lázadás és az ő 1794-ki izgatásai után kétségtelen, kiváltképen azért, mert a műveltség oly alant fokán álló nép, a minők az ő vérrokonai, mely hiú ábrándok után még ma is oly szívesen fut s áltanokat oly készséggel fogad el, ily alaptalan hitegetések által könnyen tévútra vezettethetik, sőt — mint már az annyiszor bebizonyult - vészes merényletekre is veteműl. A magyar királyi szék, alkotmány és állam épsége és consistentiája érdeke előttünk mindent háttérbe szorító domináns érdek. ŰAKAH ELEK. 1) Láail : Századok, 187 8. évi kötete 351. lapján.