Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - III. 723

ÉLETE, 743 kedni kezdenek. Sokan a király környezetében azt állították, bogy a szultán nem akarja elfogadni az ütközetet és tovább vonúl ; azt ajánlották, bogy vissza kell térni a táborba. De ezt Tomori határozottan ellenezé. »Jobb — így szólt — ma a török sereg egy részével, mint holnap az egészszel ütközni meg. A győzelem bizonyos.« Arról sem volt tudomása, hogy a szultán összes haderejével fog szemben állani. A késő délutáni órákban végre feltűntek az ellenség sorai, Tomori jelt adott a támadásra. A harcz kezdetét vette, hogy néhány óra múlva a magyar nemzet egyik leggyászosabb vereségével végződjék. A csata részletei általánosan ismeretesek. Áldozatai között volt Tomori is, a ki a sereg élén vitézül küzdve esett le. Mennyiben terheli a csatavesztésért a felelősség súlya Tömörít ? oly kérdés, melyre könnyen megadhatni a választ. Kötelessége lett volna minden erejével oda hatni, hogy a királyt és a sereget az ütközet elfogadásától visszatartsa, vagy legalább elhalasztására bírja. A meseszerű hírek, melyek a magyar táborban a könnyű győzelem hiú reményét felkeltették ; a nemesség fenyegető magatartása ; az a körülmény, hogy az ő ellenzése valószínűleg eredménytelen maradt volna : nem menthetik ki teljesen. Szerencsétlensége vala, hogy saját akarata ellenére, a viszonyok hatalma oly állásra helyezé, a melynek nehézségeit talán más sem, de ő kevésbbé mint sok más, volt képes leküzdeni. Kiváló tulajdonai, lelkesedése és önfeláldozó buzgalma daczára, nem volt a rendkívüli idők embere. Nagy tetteket csak a. magas ambitió vagy a felsőbb küldetés tudata szülhet. Tonioriban egyik se volt meg. A kolostori élet elfojtotta lelkében a világi nagyravágyás szellemét, a nélkül, hogy felébresztette volna azt az ihletet, mely Amiensi Pétert vagy Orleans szűzét az ég küldöttének hatalmával ruházta fel. A gondviselés eszközének tartotta magát, nem választottjának. Kész volt mindenre vállalkozni ; de Brodarics irja : »Monaclius in prima acio fertur ceeidisse, fortitcr pugnans ; eius caput, a truuco abseissum postcro die per castra hostium loco triumphi fuit eireumlatum, lougae hastae affixum, quod postca ante tabernaculum cacsaris stetisse aiuut.«