Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

sinkai györgy életir atáh07. 685 ] 795. jul. 19. egyszerűen, minden ajánlás nélkül, fölterjesztette s a kir. főkormányszéktől aug. 1. azon választ kapta, liogy az ügyet nagy nehézségek kapcsolatában a legfelsőbb kir. trónhoz szándékszik felvinni a fiscus, a szabad lábra helyezés iránti kérés tehát nem teljesíthető. E közben Alsófejér-vármegye törvényes Derékszéke az ügyet 1795. jun. 18. fölvévén s 23. letárgyalván, a következő ítéletet hozta : »Miután az alperes és tanuk utólagos nyilatkozataiból kijött, hogy Sinkai György azon szavai : hogy ő az összeesküvők vezére s a leendő lázadás [Rebellió] szerzője, nem a fejedelem és a haza csöndessége felháborítására czéloztak, hanem a méltóságos püspök úrra, alperes — a mint a felperes fiscus kivánta — halállal nem büntettethetik, hanem mivel ezek oly botránkoztató szók, melyeken a közbátorság kedvelői megindûlhattak, és az alperes ily szavaiért még 1791. is közkereset alatt volt, s nem hogy okult volna, de azután is alacsony cselekedeteivel és beszédeivel magát ujabban beszennyezte : ennélfogva tekintetbe vétetvén eddig szenvedett fogsága, melyet maga okozott magának, hogy az alperes nyelv-váltságon marasztaltassék, és megfizetvén a felperes fiscus perköltségét és fáradságát, szabadon bocsáttassék — meghatároztatott.« Eelperes felhívást jelentett, de a per nem bocsáttatott felsőbb bíróság elé Ez ítélet következtében Sinkai igazgatói hivatalából végleg elbocsáttatott. Amint ő e felsőbb határozatról értesült, octob. 10. folyamodott a kir. főkormányszékhez s kérte igazgatói állásába visszahelyezését, melyből — úgymond — ártatlanúl mozdíttatott el. A kir. főkormányszék, bárha folyamodó a király és állam elleni lázadás vádja aló 1 fel is mentetett, mégis az ellene folyt kétszeri fiscalis kereset s a nyomozásokból kitűnt erkölcsei és magaviselete tekintetéből, melyek egy igazgatóban meg nem tűrhetők, s mivel azon tisztet tisztességgel és nyuga lomban tovább amúgy sem viselhette volna, kérésének helyet nem adott. Ekkor az erdélyi udvari cancelláriához folyamodott s onnan kérte, hogy hivatalába helyeztessék vissza, fogsága szenvedéseiér t adassék elégtétel s kára téríttessék meg. Ez a kir. főkormányszé khez küldötte le a kérést azon rendelettel, hogy a hozott ítéletet hitelesített alakban küldje fel, hogy abból legyen meglátható: mennyiben volt bebizonyítva az ellene támasztott fiscalis kereset, Ez ítélet felküldése 1796. jun. 20. költ udv. cancell. rendelettel ismét sürgettetett s jul. 7. teljesítve lőn, mire September 9. azon legfelsőbb határozat adatott ki : »hogy mivel a felküldött ügyiratokból kitűnt, hogy a folyamodó rendetlen életmódja által meg érdemelte, hogy elébb viselt hivatalából elmozdíttassék s közkereset alá vettessék, visszahelyezési kérésének eleget tenni nem lehet.« Ezt a kir. főkormányszék