Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

656 a eómaiság elenyészte pannoniában, indokolt állításomat, hogy a hajóhad egyik nevezetes főállomása ezen a tájon volt, nem pedig észellenesen valaliol Mohácsnál. A császár és vezére a quád földön oly győzelmet vívtak, melyben se dicsőség, se emberi érzet, se számítás nem volt : a védtelen lakosokat mészárolták, lakaikat felégették, ingóságaikat elrabolták. Még dicsekedett, hogy a rómaiak részéről egy katona sem esett el ! Visszatérve ezen hősies expeditióból, a császár Aquincumban piheni ki magát. De közelgett a tél, midőn a Duna jege beállhat. Annál fogva ezen kitett hely nem volt alkalmas főhadiszállás egy császár számára. Sabariába tette át, habár az erődnek gyenge, s városnak a többrendbeli kárvallások által szegény. A császárnak ott sincs nyugta. Szemle alá veszi a dunai erődöket s november közepén tul Bregatiumban találjuk. Itt történik, hogy az embertelen indulatosságu zsarnokot, a quád követekre fölháborodván, szélhűdés éri, és hirtelen halállal múlik ki. Halála nem hagyott trónüresedést. Keleten öcscse Valens uralkodik. Nyugaton fia Gratianus már ki volt kiáltva atyja életében uralkodó társul. De mindkét császár távol volt Pannoniától ; a fiatal Gratianus Galliában levén elfoglalva. A Pannoniában jelen volt vezérférfiak méltán tarthattak attól, hogy a quádok és szármatok megtudván a császár halálát, vérszemre kapnak s még a télen fognak támadólag lépni fel. Oly bánás után, minőben ValentiDianus részesítette őket, bizonyos volt, hogy fel fognak használni minden alkalmat a boszuállásra. Azért, nehogy a barbárok üresnek véljék a császári trónt, a meghalt császárnak hasonló nevű kis gyermek fiát ünnepélyesen trónra emelik II. Valentinianus név alatt, társcsászárúl bátyja mellé. A négy éves fiu anyjával együtt közel tartózkodott — hihetőleg Sabariában, a téli főhadiszálláson, vagy, meg lehet, Aquincumban. Annyi bizonyos, hogy II. Valentinianusnak ünnepélyes kikiáltása és fölavatása, városunkban, Aquincumban ment véghez 375-ben, novembernek vagy 23-dik vagy 29-dik napján, hat napra azután, hogy I. Valentinianus kimúlt. Kérdés tárgya, volt-e Aquincumban császári palota, mint Sirmiumban, hol ilyen ünnepélyesség méltóan volt rendezhető.