Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

654 a eómaiság elenyészte pannoniában, Minden arra mutat, liogy a népnek rendkívüli adókkal való terheltetését nem igazolta az elkerülhetetlen szükség sem. I. Valentinianus katona és csak katona volt. Az ilyen pedig még hadvezérnek sem jó, nemhogy uralkodónak. Várépítési mániában szenvedett. Mintha holt falak elegendők volnának egy birodalom védelmére ! Be sem érte a kipróbált czélszerüségü vonalakkal, a Rajna és Duna mentén, hanem érthetetlen számítással és még érthetetlenebb sietséggel mind a Rajnán, mind a Dunán túl, a szövetséges barbárok földén oly erődöket akart emelni, melyek a vonalon kivül esvén, hadi czélra alig lehettek alkalmasok. Ellenben alkalmasok voltak arra, hogy mind a Rajna mind a Duna mellékén a szomszéd barbár népeket csalhatlanúl fegyverre szólítsák Róma ellen. Oly rosz kormányzó, minő I. Valentinianus volt, mikép lehetne jó diplomata ? — A kinek saját népére kormányzási jelszava: ne kíméld, — annak a külső népek iránti politikája is csak ez lehetett: hirmondó se maradjon közülök! A IV. században a császárok politikája a szomszéd népek irányában olyan volt, mint a veszni indultaké szokott lenni. Még nagy Constatinus sem látta be annak igazságát, hogy a szomszéd quadokat és szarmatákat kimélni, sőt erősítni kell ; mert saját liazájok védelme érdekében különb védpaizsok a meszszebbi, hatalmasb barbárok ellen, mint a helyökbe állítandott római erődvonalok lennének. О volt, ki az alföldi szármátokat a góthok, s majd egy belső szakadás által erejökben megtörte. Constantius folytatta a szerencsétlen politikát. Tudjuk, hogy a nagy Márcus Aurelius erővel tartóztatta vissza a quadokat, midőn azok felföldünkről messzebb akartak bujdosni. Constantius pedig a szármátoknak azt parancsolja, költözzenek el hazájokból, a mai Bácskából és Bánságból, — vagy kiirtja őket. Az az élet-halál harcz, melylyel a megfogyott szármátok az óriási római hatalom ellen védik magukat, s a tatáros pusztítások daczára is megmaradnak szülőföldjükön, épen arra volt bizonyság, mily használható szövetségesül az ily vitéz s hazájához enynyire ragaszkodó szomszéd. Ha néha alkalmatlan is, de közös bajban és veszélyben csak jó barát lehet. I. Valentinianus, a czéltalan várépítés s a római parancsnokok perfid eljárása által lázadásra kényszeríték a qua-