Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

644 a eómaiság elenyészte pannoniában, föltennünk, liogy a hol emezek lánczolata megszakad, azon innen már gyér lehet a mások száma is. A dátumos föliratok folytonossága megszakada 310-dikévvel. Azonban a római föliratok gyér föltünése még nem a római élet kialvására, csak egy nevezetes átalakulásra mutat. Miben áll ez az átalakulás ? Egy 305-ben kelt s Aquincumban talált, továbbá a 310-diki s Duna-Pentelén lelt fölirat még pogány szokások divatozására mutat, ') Aquincumban Maximianus császárnak, a Jovius (jupiteri) czimet adják meg s az ő jóllétének szentelik a kőemléket; Pentelén pedig a D. M. áll a fölirat élén. Diis Manxbns, azaz a pogány isteneknek áldoznak. r Es épen ezek az évek 305-től 310-ig voltak birodalomszerte a pogányság utolsó évei. 311-ben, april 30-dikán adja ki Galerius császár az cdictumot a keresztyének üldözésének megszüntetésére, s két évvel később kel a hires milanói rendelet, melyben Nagy-Konstantin és Licinius császárok a keresztyénséget hivatalosan emancipálják. Igy a mi datált fölirataink sorozata elég pontosan jelzi azt a nevezetes világtörténelmi időpontot, melyben a pogány cultus és szokások hivatalos helyét a keresztyénség foglalja el. — Ezzel együtt átalában a föliratok, a történelem ezen sokoldalú világot vető fáklyái mindinkább kialusznak. — A pogány vallással szorosan össze volt kötve a római állam-, municipális és társadalmi élet. S mindez örök emléket igyekezett hagyni az utókorra, A legtöbb fölirat a pogány cultusra vonatkozik, ilyenek a votiv, és oltárkővek a polytheismus számos isteneinek, a császárok »numen«jének, s a mesterségek és egyes helyek »geuiusai«-nak szentelt feliratok. Mindezek tetemes contingensei a föliratos gyűjteményeknek, s mindezek már csak ritka esetben tűnhettek fel a IY. században, annak végéig pedig el kellett enyészniök, mihelyt a keresztyénség mélyebb gyökeret vert a szivekben, fogalmakban és a szokásokban. *) Mommsen. Corpus Inscriptiorum Latiuarum. III. kötet 3522. és 3335. számú föliratok.