Századok – 1881

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: A szász provinczia és Szeben városa a XV. évszázban ism. 616

történeti irodalom. 617 ez időtájban a szokottnál is féktelenebből garázdálkodjék. Sodró árja kiönti házaiból a batav-partok jámbor, iparűző lakóit, kik sovány, szikes földjeiket, melyek a szapora népet nem láthatták el kenyér-elégséggel, s korán utaltak az ipar- és kalmárkodásban való jeles előmenetelre, sok verítékkel védték a folyam és tenger egyesűit garázdálkodásai ellen. Az egyszerre hazátlanná és földtelenné vált népet II. Gejza király 1147-ben a magyar állam kebelébe fogadja, s részben Magyarország keleti-, részben Erdély déli vidékein telepiti meg. Valószínű, hogy a vendéglátó király a magyar állani igaz fiainak a jövevényeket testestől lelkestől megnyerendő : őket szép kiváltságokkal, tágas körű szabadalmakkal látta el. — Erre azonban okleveles bizonyítékunk nincs, és a hagyomány sem őrzött meg semminemű positiv adatokat az utókor számára. Majdnem száz éven át lakott a befogadott nép körünkben, midőn hagyományos kiváltságai és jogai először irásba foglaltatnak. Ez az 1224-ik évben, II. Endre király országlása alatt történt. Nem lehetetlen, hogy II. Endre erélytelen kormánya alatt a szász hospitesek is visszaéléseknek és zsarolásoknak voltak kitéve. Ez lehetett inditó ok arra, hogy a magyar nemesi jogok és szabadalmak ünnepélyes biztosítása után két évvel, jogaik és szabadalmaik épségben tartását biztosítandó : azoknak írásba foglalását szorgalmazzák és kivívják. E nevezetes oklevél, melyen a szász nemzet közjogi kiváltsága, mint alapon, nyugszik, I. Károly király átiratában napjainkig fönmaradt. II. Endre király diplomája a szerződések félreismerhetetlen jellegét viseli magán. A király nem kegyet gyakorol, noha a styl sallangjaként a »gratia« szó bizonyára előfordúl benne; hanem a hospitesek, mint egyik szerződő fél, kötelezettségeinek beváltása, neki is kötelességeket ír elő. — Ez különben nem szokatlan jelenség az annyira önkényesnek tartott középkorban, anynyira nem, mint a szerződések gyakori megszegése mindkét fél által. — E szerződés az államfő és hospitesek közt emezek helyzetét az államtestben és viszonyát ahhoz végleg meghatározza; mint csirából, belőle hajt ki és izmosúl meg a szász földnek, ettől kezdve »fundus regius«-nak az ország közkeletű, alkotmányos intézményeitől nem egy merőben elütő institutiója. Van e szerződésben egy pont kivált, mely nagyobb területen lakó, nagyobb tömegű népnél az államegységre nézve a baj- észavarok kimeríthetetlen forrásává válhatik, értem alatta annak kimondását, hogy a »gens saxonica« nemzeti főnök alatt egy népet alkot. Ez eleve útját vágta a beolvadásnak, még ha arra hajlandók is voltak volna ; a jogszerűség színében tünteté föl, táplálta hatalmasan ama képzelgést, hogy kiváltságos népre az állam alkotmánya, annak sarkalatos törvényei nem mindenben kötelezők. Századok. 1881. VII. füzet. 41