Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: Tanúlmányok. Írta Gr. Széchen ism. 603

604 történeti irodalom. s midőn a mozgó életnek vége, a nagy terem arczkép-csarnokában foglalja el álló helyét, mintha ott tovább kellene folytatni életét, így képzeltük mi a negyvenes években az ó-conservativeket, kik akkor teljes kifejlettségben uralkodtak a magyar politikai élet egy jó nagy területén. Akkor aztán e nagy küzdtéren egy sebes rohamos élet kezdődött és tartott 1850-ig. Haj, de nagy próba volt ez mindnyájunkra nézve ! Ertem az ó-conservativeket és magunkat, azaz a magyar nemzet azt a részét, kik nemvalánk ó conservative^ s kik 1846., 1847., 1848-ban egymástól oly meszsze eltértünk volt, hogy egymásnak a legközönségesebb dolgot se akartuk elhinni, hogy t. i. : jó magyarok vagyunk. Elhittük azután. Az 1850-ik, 52-ik, 54-ik stb. évek meglehetősen összesimítottak. Azok a negyvenes évek jelszavaikkal, matadoraikkal úgy elmúltak. Nézzük meg csak névsorát azoknak, kik 1847-ben a conservativ párt programmját gróf Keglevich Gábor ő excellentiájánál aláírták volt, hol vannak, a legtöbből már por és hamu lett, de az életben lévők is véghetetlen sokban elváltoztak. Csodálatos idő volt ez az eltelt idő. A kornak az a természete, hogy az idősebb embert napról-napra conservativabbá teszi, s azok, kik az 1847-ik évi conservativ pártból életben vannak, ma a legnagyobb részben liberálisok, szabadelvűek, s a kik eonservativok is, csak a mindentudó Isten mondhatná meg, hogy mit óhajtanak conserválni. Az is nagy különbség a múlt és jelen között, hogy a kik megmaradtak, ma sokkal többet tudnak, mint az előtt, (tehát tanultak) és hogy a legtöbb visszatért közénkbe, azaz azok közé, kik nem valának ó-conservativek, nomina sunt gloriosa Majláth György, Sennyei Pál, Cziráky János, Orczy Béla stb., de senki sem jött oly közel a nemzet szívéhez, mint gróf Szécsen Antal. О magyar íróvá lett, még pedig kitűnő íróvá. Fogékony kedélyű, nemes szívű, nagyon eszes ember s az otium idejében sokat tanult. Meg is írt némely dolgokat, de világ elibe nem merte bocsátani. Az irodalmi viszonyokkal is merőben ismeretlen volt. Mit szól hozzá a nagy világ? Hogy fogadja a közönség, a kritika ? E kérdések lebeghettek szemei előtt. A közönség és kritika nagy örömmel és tapsokkal fogadta, s mai napság a nagy világ is meghajol az ily fényes siker előtt. Az első delegatió alkalmával közelebbről megismerkedvén Csengery Antallal, tőle hallotta az első alapos értesítéseket a magyar irodalmi viszonyokról. Azt a néhány órát, mit a politikától menekülve, pihenésre szántak, irodalmi társalgással töltötték el, s gróf Szécsen utoljára arról is beszélt, hogy néki is vannak egy-más jegyzetei a magyar történetírásról, Shakspereről, Danterói, Tacitusról és egyéb dolgokról is, de nem gondol a nyilvánosságra. Csengery