Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: A boszorkányok történetéhez. 593

602 különfélék. 602 téssel, míg végre csakugyan megfogják. Egyik fia megszökik, de a másik elitéltetését még sem tartja lehetőnek — pedig az megtörtént: »meghalt s megfizetett« mint kétségtelenül még sok más előtte és utána. A XV—XVIII-ik században a mi társadalmi életünkben is nagy szerepet játszottak az ördöngösök, a boszorkányok. Azokután, miket Soldan, Heppe, Lenormant, Kerner, Klenckesat. már tisztáztak és közzétettek e századok átalános felfogásairól már úgy is tájékozva vagyunk. Hátra van még részünkről a mi viszonyainknak tüzetesb tanúlmányozása, azok összehasonlítása a külföld institutoival. E részben Heppe, mondhatni kizárólag a Müller nyomán, tett ugyan némi kísérletet s adott a mi boszorkány pereinkről egy vázlatos közlést: de az nem egyéb, mint egy rövid fejezete egy nagy egyetemes munkának. De ennyivel mi nem érhetjük be. Mint minden külföldről importált intézvény, ez is nevezetes eltéréseket fog feltűntetni. Épen ezért az újabb tisztázásokat csak kiindúlási pontúi használhatjuk. Vissza kell mennünk az eredeti forrásokra, s a mi adatainkat párhuzamba kell tenni az eredeti forrásokkal, azzal a gazdag irodalommal, mely a Malleus Maleficorummal kezdődik, Gabellmann, Aretin, Meng s mások munkáival és az ezek hatása alatt kifejlődött gyakorlattal. Az összehasonlítás ki fogja tűntetni, az eltéréseket, jelesül hogy nálunk mennyiben vett más fejlődést az intézmény. Ha figyelmünket az erre vonatkozó adatok, perek öszszegyűjtésére, kiadására fordítjuk, nem sokára elfogjőni az ideje, hogy társas életünknek e nevezetes részletét történelmileg is megfogjuk állapíthatni. SZILÁGYI SÁNDOR.