Századok – 1881
Értekezések - WEBER SAMU - Adalék a XIII. Szepesi város történetéhez 587
588 különfélék. 588 helyreáll vala. A hely is ki volt jelölve, hol lett volna visszafizetendő az összeg, és hol kellett volna átvennie azt a lengyel küldöttségnek. Szepes-Ofalú közelében, a Dunajecz jobb partján, egy kies, zöld fenyűkkel környezett dombon emelkedik mint egy óriási sasfészek a legtöbb részeiben még most is lakható Nedezi vár, ma Csáky Gizella grófné férjezett Salamon Tivadarné sajátja. Itt lett volna visszafizetendő a zálogösszeg.1 ) E vár átellenében, a Dunajecz bal partján, tehát már leügyel határon Czorustein egy szikla csúcsán emelkedő s nagy kiterjedésű vár — most már csak rom — nézett le a regényes völgybe. Ide kellett volna átvinni a pénzt biztos kíséret mellett a lengyel küldöttségnek. A kifizetés és kiváltás, mint tudjuk, sohasem történt meg. Csak 360 év után, 1772. Mária Theresia alatt, Lengyelország feloszlása alkalmával, csatoltattak vissza hazánkhoz e városok. Jogaik és kiváltságaik helyreállítása után a legújabb időkig külön gróf alatt álló provincziát képeztek ; most Szepes-megye alkatrészét teszik közigazgatás tekintetében is. Elzálogosíttatásuk idejében gazdagságuk feltűnő volt és csak úgy magyarázható, hogy e városok lakói egyszerűségben éltek, kereskedelmet folytattak, az ipar- és mezőgazdaság különféle ágaiban kitűntek és a legnehezebb munkától sem irtóztak. Ily uton roppant kincset halmoztak össze, különösen némely családok. így р. o. Bélán a Quendel család oly nagy vagyonnal birt, hogy az elzálogosított 13 várost a koronától megvenni és birtokába keríteni akarta. A terv valósulása csak a szepesi nemesség ellenállásán liiusúlt meg.2) Milyen lehetett a városok sorsa a 360 éves lengyel uralom alatt. A felelet igen egyszerű. Ha a lublói várban oly »Staroszta« (megbízott lengyel kormányzó) székelt, ki a városok jogait, kiváltságait tiszteletben tartotta, ki azonkívül talán emberbarát is volt, akkor a városok nyugodtan voltak s örvendetes haladás volt észlelhető minden téren. Ha ellenben zsarnok sztaroszta rendeltetett, akkor nemcsak »vae victis«t, de vae pignoratis-tis lehetett volna mondani; akkor joguk, birtokuk, szabadságuk, még életük is a legnagyobb veszélyben forgott. E viszony jellemzésére ez alkalommal a tizenhárom város történetének egy sötét lapjára akarunk futó pillantást vetni. Az elzálogosítási szerződvényben világosan megígérte és hangsúlyozta Zsigmond király, hogy a városokat akármilyen ide*) A vár sikerült xylographiája e's története »Zipser Geschiehts- u. Zeitbilder« ezimü könyvemben. 2) Berühmte Männer Zipsens von Jacob Metzer 10.
