Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI ISTVÁN: Hur krónikája I. 568

szilágyi istvántól. 573 1. §. Hazánk, mely most Moldovának neveztetik, Traiana Dáciából ered. Mikép tartotta fenn magát és menekült meg a vad népek berolianásaitól, melyek végtére elnyelték Rómától eredett nagy román birodalmunkat is, és csak Dacia tartotta meg s nem veszté el erejét : ezen történetet írtam én fíuru, Drágos vajda nagycancellárja, mint azt régi időkből Arbure hadvezér (campoducsu) által megírva találtam. 2. §. Midőn a tisztviselőknek (diregatorii) a felsőbbség által hírűi adatott, hogy Traiana Daciában a várak, városok és falvak felforgattattak és elpusztíttattak, és hogy a tisztviselők a légiókkal, az urak szolgáikkal, a nép marháival és vagyonával a Dunán átkelve Moesiába futottak : e hír hallatára mind megrémülének. És nagy sietséggel Jassyba gyűlének, hogy nagy Traián légiójának nagy palotájában az esemény felett tanácskoznának. De midőn oda érkezének, a palotát elpusztítva találák ; mert a legio tisztjei nem érettek és bátrak, hanem buták, a katonák pedig nem honfiak, hanem zsoldosok levén, mihely a hírt vették, a többi tisztviselőkkel és urakkal tanácsot tartottak, a palotát elpusztíták s a légiókkal Kápu-Bóu felé vonúlva, a Dunán ők is átkeltek. Ily tettet és gyalázatot követtek el a többi légiók is, melyeknek katonái és tisztjei nem hazafiak, hanem zsoldosok voltak. Teljesen elpusztíták Kápu-Bóu és Tira nagy és szép városokat. 3. §. De a hazafiak és fegyveresek, kik az országban azelőtt telepedének meg, a vénekkel és urakkal tanácsot ülének, hogy úgy cselekednének, amint közösen jónak látnák. És a mikor mindenfelől mindnyájan megérkezének és a nagy szerencsétlenséget láták, elszomorodának és ha valaki a kivándorlásról beszélt, azt elhallgattaták ; tanácsot tartottak, hogy mit cselekedjenek, elhagyják-e avagy ne, tűzhelyeiket, őseik porát és őseik vérével szerzett vagyonaikat, ahol ős időktől élnek és fenállanak? És azt határozták, hogy a kik akarnak, helyt álljanak, s valamint számtalanszor megmenekültek a vad népektől, melyek nagy csordákkal rohanták és azokat elűzték, úgy ezután is a szent Isten kegyelme, kegyessége és védelme által megmenekűlendenek. De vagyonokat, tűzhelyeiket és őseik hazáját el nem hagyják, s bármely nép jöne, azt, mint vendéget kenyérrel és sóval fogadják, s ha legyőzetnének is,rnekik ellen ne álljanak. 4. §. És köztársaságot alapítanak római őseik egész ősi kormányzata és utmutatása szerint. És hogy annál könnyebb legyen a haza védelme, a vidékek felügyelete, az adók beszedése, a föld terméseinek raktárakba gyűjtése, melyet a hazafiak fogadott légióik, ezek tisztjei és katonáik béreűl adjanak ; továbbá, hogy az urak és nép között fenforgó ügyek elintéztessenek, mikor közöttök oly perek és patvarkodások támadnának bármely dolog felett,