Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI ISTVÁN: Hur krónikája I. 568

szilágyi istvántól. 573 1. §. Hazánk, mely most Moldovának neveztetik, Traiana Dáciából ered. Mikép tartotta fenn magát és menekült meg a vad népek berolianásaitól, melyek végtére elnyelték Rómától ere­dett nagy román birodalmunkat is, és csak Dacia tartotta meg s nem veszté el erejét : ezen történetet írtam én fíuru, Drá­gos vajda nagycancellárja, mint azt régi időkből Arbure had­vezér (campoducsu) által megírva találtam. 2. §. Midőn a tisztviselőknek (diregatorii) a felsőbbség által hírűi adatott, hogy Traiana Daciában a várak, városok és falvak felforgattattak és elpusztíttattak, és hogy a tisztviselők a légiók­kal, az urak szolgáikkal, a nép marháival és vagyonával a Dunán átkelve Moesiába futottak : e hír hallatára mind megrémülének. És nagy sietséggel Jassyba gyűlének, hogy nagy Traián légiójá­nak nagy palotájában az esemény felett tanácskoznának. De mi­dőn oda érkezének, a palotát elpusztítva találák ; mert a legio tisztjei nem érettek és bátrak, hanem buták, a katonák pedig nem honfiak, hanem zsoldosok levén, mihely a hírt vették, a többi tisztviselőkkel és urakkal tanácsot tartottak, a palotát elpusztí­ták s a légiókkal Kápu-Bóu felé vonúlva, a Dunán ők is átkel­tek. Ily tettet és gyalázatot követtek el a többi légiók is, melyek­nek katonái és tisztjei nem hazafiak, hanem zsoldosok voltak. Teljesen elpusztíták Kápu-Bóu és Tira nagy és szép városokat. 3. §. De a hazafiak és fegyveresek, kik az országban azelőtt telepedének meg, a vénekkel és urakkal tanácsot ülének, hogy úgy cselekednének, amint közösen jónak látnák. És a mikor min­denfelől mindnyájan megérkezének és a nagy szerencsétlenséget láták, elszomorodának és ha valaki a kivándorlásról beszélt, azt elhallgattaták ; tanácsot tartottak, hogy mit cselekedjenek, elhagy­ják-e avagy ne, tűzhelyeiket, őseik porát és őseik vérével szerzett vagyonaikat, ahol ős időktől élnek és fenállanak? És azt hatá­rozták, hogy a kik akarnak, helyt álljanak, s valamint számtalan­szor megmenekültek a vad népektől, melyek nagy csordákkal rohanták és azokat elűzték, úgy ezután is a szent Isten kegyelme, kegyessége és védelme által megmenekűlendenek. De vagyono­kat, tűzhelyeiket és őseik hazáját el nem hagyják, s bármely nép jöne, azt, mint vendéget kenyérrel és sóval fogadják, s ha legyő­zetnének is,rnekik ellen ne álljanak. 4. §. És köztársaságot alapítanak római őseik egész ősi kor­mányzata és utmutatása szerint. És hogy annál könnyebb legyen a haza védelme, a vidékek felügyelete, az adók beszedése, a föld terméseinek raktárakba gyűjtése, melyet a hazafiak fogadott légióik, ezek tisztjei és katonáik béreűl adjanak ; továbbá, hogy az urak és nép között fenforgó ügyek elintéztessenek, mikor közöt­tök oly perek és patvarkodások támadnának bármely dolog felett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom