Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI ISTVÁN: Hur krónikája I. 568

szilágyi istvántól. 571 a munkájában, mely »Romanische Studien« czímmel 1871-ben jelent meg. Nálunk Hunfalvy Pál fordított rá eddig figyelmet »Magyarország Etbnograpbiájá«-ban (1876.); s nekem, legalább a vonatkozásokból ítélve, úgy látszik, Roesler munkája után ismert meg belőle annyit, a mennyire ennek kritikai fejtegetései kiterjednek. Mind a ketten elítélik, s a benne foglalt és általok ki is jelölt adatok tarthatatlanságának alapján kimondják, hogy e krónika ál-mii, s a hitelességgel bíró kútfő-munkák között helyet egyátalában nem foglalhat. Néhány szakasza a krónikának Magyarországról is szól, s szól különösen Máramarosról, mint Drágos kivándorlásának helyéről. Ezek a pontok azok, a melyek az én érdeklődésemet kiválóan felköltötték. Mivel már ezek a följegyzések sehogy sem látszanak megegyezni eddigi történelmi tudásunkkal, sőt okiratainkkal határozottan ellenkezésben állanak : azért határoztam el magamat, hogy e »Fragment historik«-ot a magyar irodalomba bevezessem, s ekképen módot szolgáltassak hazai tudósainknak, hogy azt bírálataik alá vehessék, még pedig részletesen, nem a műért csupán magáért, hanem főkép a román írókért, hogy ezek a kritika eredményét látván, forditsák hasznokra azt úgy eddigi eljárásaik megítélésében, mint ezután leendő magok mihez tartásának szempontjából. Azt hiszem, hazai historicusaink, az első elolvasás után keletkezett hatást mellőzve, nem fogják fáradságokat e munkától sajnálni. Azt ne is tegyék. Én is el fogom mondani a magam észrevételeit, a melyek jegyzeteimben foglaltatnak, egy második közleményben. És hogy az eljárás megkönnyíttessék : azért tettem azt, a mi az eredetiben nincsen úgy, hogy az egész krónikát szakaszokra osztottam. A hivatkozás az által könnyebb is lesz, világosabb is-38*