Századok – 1881

Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A királyi regősökről. 553

UKUÖSÖKKÜL, 559 ki Kolosvártt 1552-ben nyomtatott munkájának. »A reszegségnec és tobzodásnac veszedelmes vóltárol való Dialógus«-ának, Kendi Antalhoz intézett ajánlásában a regelő hétről igy emlékezik : »Mindiárást a mi Wrunc Iesus Christus szuletésénec napia után kôvetkezic az őrdegnec nagy innepe a Regelő hét, ottan a fársáng etc. Ackor isznac az emberoc, tobzodnac, lakoznac, és kulemb-kfüembféle heaba való kölobéget muvelnec. Es noha aszt muvelic, de kevesen gondolyác meg azért, mit muvelnec: Es száz kőzzíil sem gondolya egy, mely igen nagy bun legyen a Részegség és a Tobzodás«, munkájában pedig a regelés ellen így menydörög : »De mind az altal a soc duska italnac, a soc regelésnec, ninchen semmi vége : el sem hadgyác, mig bőven vgyan bőven reaioc hozzác az Istennec haragiát, ki el veszti a földet, es tüzel megolvaszttya, mint régente az őzen vizzel elvesztôte vgyan ezen hímekért.« Mint az idézett szavakból látjuk, a kolosvári buzgó protestáns lelkész Heltai határozottan kárhoztatja az ördög nagyinnepén, a regelő héten, szokásban volt lakomákat és dalokat, s alig ha tévedek, ha azt hiszem, hogy épen az egyház kárhoztatása és tilalma miatt enyészett el népünknél a karácsony utáni regelés szokása annyira, hogy gyakorlata korunkban csak Zala vármegye Göcsej nevezetű palócz szójárású vidékén és Udvarhely-szék egyetlen egy falujában Kénoson maradt főn, másutt pedig e népszokás emlékezete is elveszett, mint elvesztek csekély kivétellel népköltészetünk régi gyönyörű vad virágai, a »virág énekek« név alatt emlegetett szerelmi dalok, melyeket a XVI. és XVII. század legtekintélyesebb papjai, úgy a katholicusok, mint a protestánsok, egy szívvel-lélekkel elitéltek, kárhoztattak és üldöztek. Irodalmunkban a »regélés« szokását legelőször Plánder Ferencz novai esperest ismertette a Tudományos Gyűjtemény 1838-diki évfolyamában »Göcsejnek esmérete« czímű czikkében. »Néhány serdűlő ifjak — írja Plánder, — Szt.-István vértanú estvéjén *) különösen azon házaknak ablaka előtt, a hol férjhez menő leányt sajdítanak, a következő danajt éneklik: December 26-dikáu, tehát éppen а lleltai által emlegetett rajelő hét első napján.