Századok – 1881

Értekezések - SZILÁDY ÁRON: A b. Rudics-féle Codex. 396

rüdics-codex. 399 megállapítható, hogy annak 1673-nak kell lenni, valamint az is, hogy a beszédek is mind ez idő tájból származnak. A vallásos üldözés, a protestánsok templomainak elfoglalása, papjainak elhurczolása egyre tartott ez időben. Kobb és Spankau egyesülve dúltak, pusztítottak, míg az Erdélybe menekült bujdosók változó reménység közt várták ügyök jobbra fordulását. Egy bújdosó pap aligha látta volna szükségesnek, hogy e körülményekről oly tartózkodva szóljon, mint azt szerzőnk teszi-Több helyen kiérzik beszédéből, hogy ez a tüzzel-vassal való üldöztetés is fáj lelkének ; könyörög a megváltóhoz, hogy : »őrizd a te szőlődet, melyet mi köztünk plántáltál, hogy ezt a mezei fenevadak szabású ellenségek el ne tapodják, — üzd el a mi országunknak határiról a döghalált, távoztasd el a drágaságot és a kegyetlen vérontó hadakat, hogy csendes és békességes életet élhessünk.« Azonban távolról sem annak az érzésnek hangjai ezek melyek a földönfutóvá lett emberre vallanának. Még világosabbá lesz ez a következőkből: (13. lev.) »Most volna tahát bizony egyszer a böjtnek is kellete korán üdeje, mert lelki mód szerint böjtölni annyit tészen és igazán mondattathatik bűnt ölni, és noha még eddig istennek kegyelmes atyai kedvezéséből a háborúságok szele mi reánk nem érkezett, az üldözésnek tüze bennünket meg nem sütött és a Krisztus tőlünk el nem vétetett, deszellője felénk is igen lengedez, lángja hozzánk is csapkodni kezdett, félő, hogy a szomszéd házáról a mi eszterhánkba is ne akadjon ; kiváltképen hogy mi azoknál a kiket mostan a próbakőre vont, annyira nem vagyunk jobbak, hogy sőt inkább sokkal gonoszbbak. Ezekből látható, hogy erdélyi s leghihetőbben kolozs-megyei dédrádi papnak kellett lennie, s úgy látszik, hogy hivatalát lelkiismeretesen viselte. Maga mondja, hogy e miatt ellenségei is voltak hallgatói között: »a mennyivel — úgymond— nagyobb és ékesebb ajándékokkal vadnak az egyházi tanítók Istentől felékesítve, annyival rútabb gyalázásokkal otsmányítják őket az istentelenek. És mindenkor az ördög, a ki a hazugságnak atyja, az ő öszközit az istenteleneket hazugságra hajtja, hogy az anyaszentegyháznak jámbor szolgáit valami módon a községgel megutáltassák, — és oly mesterségesen tudják beszédeket forgatni és formálni, hogy azt tudják az együgyű emberek, hogy ugyan