Századok – 1881

Értekezések - FERENCZY JÓZSEF: Weisskirchen in seiner Vergangenheit und Gegenwart. Böhm L. ism. 366

366 történeti irodai.ом. felel azon felfogásnak, a melyet a jó katholicus Mátyás érintett egyik üzenetében a kettős-keresztről példálódzva. Ezek a mü minket érdeklő részeinek rikítóbb hiányai, mert oly színben tüntetnek fel bennünket, a milyenben nem vagyunk. A tér korlátoltságánál fogva a szerzőnek természetesen össze kellett szorítania az események előadását s e tekintetben műve, jóllehet sok kimaradt, valóban tárháznak mondható : röviden és velősen ír. ítéletei és jellemzései nagyobbára találók, megírásukban szerzőt az igazságérzet vezérelte s ha a szlávok iránti rokonszenv itt-ott tán nagyon is megérzik művén, az mégis mindenütt élvezhető és tanulságos marad. A kisebb hiányok közül feltűnőbb, hogy a magyar királyok névsorából Aba Sámuel, Mária, Kis Károly és IY-dik Ferdinánd nevei hiányoznak s hogy a »honvéd« névvel már Rudolf idejében találkozunk. A mű alkatrészei : előszó és magyarázat a mappákhoz 1—-3 lapig; szöveg 583-ig; uralkodók táblái 591-ig; a Habsburgok alatt álló országok tömörülése 598-ig; bibliographia 613-ig; mutató és tartalomjegyzék 641-ig. BELICZAY JÓNÁS. Weisskirchen in seiner Vergangenheit und Gegenwart. Nach handschriftlichen Quellen geschildert von Leonhart Böhm. Zweite gänzlich umgearbeitete und vermehrte Auflage mit Pläne. Ung. Weisskirchen 1881. Nagy érdeklődéssel s várakozással vettük kezünkbe a művet, mely Délmagyarország egy ^lem jelentéktelen városa történetének leírásával foglalkozik. Érdeklődésünket felkelté az óhaj, vajon mily színben tünteti fel szerző Fehértemplom hazafias múltját, melyről Horváth Mihály a Függetlenségi harcz történetében oly túlzott elismeréssel emlékezik meg, de amelyet maguk a fehértemplomiak desavouáltak, midőn hivatalosan kijelenték, hogy csak érdekeikért fogtak fegyvert az 1848-iki zavarok alkalmával. A szerzőnek írói múltja nagy szorgalomról tesz tanúságot, ő az, ki »Délmagyarország vagy az úgynevezett Bánság külön Történelme« czímű szerencsés compilatiot képező két kötetes munkájával derekabb monographusaink sorába lépett. Részünkről, várakozásunk nem nyert kielégítést. A mi szerző rajzát illeti szülővárosa hazafias magatartása felől az anyaország — annak kormánya — s törvényei iránt, az ellen emelhetünk kifogást, ép úgy mint szerző egyéni meggyőződései ellen. (24. 1.) Szerzőnk történetírói érdemeit tekintve, pedig korántsem