Századok – 1881

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: La Storia di Venezia. Írta Molmenti bír. 356

361 történeti irodai.ом. A velenczeiek politikájáról szólván, azt szerző szerint mindenekfölött ama józan önzési érzék jellemzi, mely szerint minden dolgot csak azon oldalról vettek tekintetbe, .mennyiben az a köztársaság kárára vagy hasznára válhatott. Ok sohasem hódoltak az idealismusnak. Nem szeretetet, hanem tiszteletet s félelmet iparkodtak gerjeszteni maguk iránt. »Új idők, új eszmék« — ez czime a második fejezetnek. A középkor letűntével a scholasticát a philosophia váltotta föl s a feudális eszmék lassú elenyésztével felülkerekedett a gondolat forradalma. E nagy társadalmi változás közepette a művészet eszménye a cinque cento feltüntével mind fényesben ragyogott. A keleti lágyság nagy mértékben járult az izlés finomításához, és csakhamar a legnagyob fényűzés szorítá ki a régi egyszerűséget. De e túlzásig fejlesztett művelődés elfeledteté az olaszokkal a nemzeti érzületet ; a régi szabad községek romjain apró zsarnokok keletkeztek. Spanyolország, Eranczia- s Németország az olasz félszigetet választák viszályaik színteréül ; s azalatt Yelencze virágzó s dicső függetlenségnek örvendett s a művészet itt lelte legbiztosabb tanyáját. S itt ragyogó színekkel ecseteli szerző a velenczei életet ama korban, melyet renaissance - kornak nevezünk, s mely az egész XY. századot karolja föl. De a XV. század tetőpontját is jelöli a velenczei hatalom s dicsőségnek. Amerika fölfedezése következtében a kereskedelem más irányt vőn, és Yelencze eddigi nagy jövedelmei jelentékenyen megcsappantak. A fényűzés azonban nem sziint meg, míg, mint alább látandjuk, erkölcsi s anyagi romlást, elsatnyulást, a köztársaság bukását vonta maga után. Molmenti művének e második részében kiváló figyelemre méltók a velenczei tudományes életről s a szépművészetekről irott fejezetek. A tudós akadémiák, melyeknek száma egész légió, hathatós befolyást gyakoroltak az összes társadalomra. A képzőművészetek a legmagasabb tökélyig fejlődtek. E kor becses műemlékei közé tartoznak a Frari, S. Giovanni e Paolo és S. Stefano templomok, a cd Doro, az Ariani, Cavalli, Contarinipaloták stb, melyekben a keleti s nyugati ízlés oly bámulatos összhangzatban párosulnak egymással. Ily körülmények közt a szerényebb kéziipar is mind művészibb irányt vőn ; különösen a muranoi üvegipar virágzása e században vette kezdetét. A gazdagság s jólét ily viszonyok közt óriási mérvben növekedett, s ezzel természetesen az erkölcsök is megváltoztak. Szerző azzal vigasztalódik, hogy ama korban az erkölcsök a többi olasz városokban sem voltak különbek. Igaz ugyan másrészt az is, hogy Velencze a XY., XYI. században gyűlhelye volt a világ minden jöttmentjeinek. Különösen keletről csempésztettek be a legocs-