Századok – 1881

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: La Storia di Venezia. Írta Molmenti bír. 356

359 történeti irodai.ом. Érdekes adatokat szolgáltat szerző Velencze középkori kereskedelméről. Yelencze összes népe, mely tengerészekből, iparosokból s kereskedőkből állott, hajózással foglalkozott. A behozatalt s kivitelt szigorú törvények szabályozták. Igy meg vala tiltva bizonyos országokban árúczikkeket vagy élelmi szereket vásárolni vagy eladni a legsúlyosabb bírságok terhe alatt. Egyptomban példáúl nem volt szabad fát eladni. Élelmi szereket a velenczei hajós külföldön csak Yelencze számára vásárolhatott. A hajózást a köztársaság az által mozdította elő, hogy hajógyárában folytonosan építtetett hajókat, melyeket teljesen fölszerelve árverés útján engedett át a többet Ígérőknek. A vállalkozó esküdni tartozott, hogy minden alkalommal becsületet fog szerezni a köztársaságnak és Sz.-Márknak, l'onor del Comun e de San Marco. A tengeri útról visszatérvén a vállalkozó, a hajót ismét a köztársaságnak tartozott átszolgáltatni. A viseletről szólván, szerző előadja, mint hozatott be görög herczegnők által, kik dogék nejeivé lettek, a keleti fényűzés Yelenczébe. Igy Selvo Doge neje (1071-ben), kiDucas Constantin konstantinápolyi császár leánya vala, csak illatos vízben fürdött, reggelenkiüt harmattal mosdott, mit rabszolgák gyűjtöttek számára. Ékkor hozattak be az illatos keztyük, selyemruhák, arany evőeszközök stb ; a velenczei népszokások azonban még mindig megtartották ősi egyszerűségöket. A keresztes háborúk nem keltettek lelkesedést Yelenczében ; de nem is fogadtattak közönynyel. Yelencze, mond szerző, a vallásért nem feledé társadalmi és politikai érdekeit, de azért a század szellemét sem áldozta föl üzérkedéseinek ; hanem tudott szíve érzelmeinek parancsolni. A sz. sírhoz zarándoklóknak menhelyeket nyitott, a keresztes hadakat pénzsegélyben részesítette, egyidőben nem mulasztván el lehetőleg kiterjeszteni a köztársaság határait. A keresztes hadjáratok azonban, mint mindenütt, úgy itt is jelentékeny befolyást gyakoroltak a társadalmi életre. Változtak a szokások, változott a ruházat. A tizenkettedik században a méltóságteljes keleti viseletet olasz s franczia viselet váltja föl. Velencze hatalma mindinkább növekedőben van. Dalmát s szerb fejedelmek családi szövetségre lépnek velenczei patríciusokkal, így vélvén pártfogást nyerhetni a hatalmas köztársaság részéről. Egy Dandolo leány Rascia királynőjévé lön, Tiepolo Lőrincz dogc neje egy dalmát nemes családbeli leány vala, kinek fogadtatásakor fényes ünnepélyek rendeztettek Velenczében. Leírja továbbá sz. a szép Morosini Tommasina házasságát István magyar herczeggel, II. Endre király fiával s fölemlíti, hogy a velenczei hölgy a magyar királylyá választott fiát III. Endrét Magyarországba