Századok – 1881

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Lengyelföldi levéltárakról - I. 313

L E N G Y E L - F Ö L1)1 LEVÉ L T Á R A К К Ó L, MAGYAR TÖRTÉNELMI SZEMPONTBÓL. [Lemberg, Przemysl, Tarnow, Krakó] — Jelentés a M. Tört. Társulat 1881. januári közgyűlésen. — ELSŐ KÖZLEMÉNY. Történetíró körökben, úgy nyilván mint magánosan, nem egyszer hallottuk kifejezni, hogy kívánatos volna a szláv történetforrásokat s ezek között első sorban a lengyel levéltárakat magyar történelmi szempontból átkutatni. Valóban, ha tekintetbe vesszük a magyar és lengyel történelem kölcsönös érintkezését elkezdve az első Árpádok korától, szoros kapcsolódását, ottan-ottan egybeforradását Anjou és Vegyesbázi királyaink alatt s karöltve haladását (úgy összeütközését is) a XVI. és XVII. század több nevezetes mozzanatában : lehetetlen ez óhaj nyilvánúlását korainak tekintenünk. Mióta a magyar történetírás új életre kelt s főkép az utolsó két évtized alatt virágzásnak indúlt, egyes hangyaszorgalmú munkásai nem elégedtek meg azzal, hogy a hazai föld minden részéből összegyüjtögessék a múlt idők emlékeit, — hanem fölkeresték a külföld, főkép a müveit nyugot nevezetesebb levéltárait is, hogy kikutassák s összehordják az épitő anyagot a monumentális alkotmányhoz, melyet hazánk történetének nevezünk. Német, olasz, franczia, belga, angol, spanyol levéltárakból megbecsülhetlen történelmi anyagnak jutottunk birtokába, melyet immár a M. Tud. Akadémia kiadványai által magáénak vallhat a közönség. A munka gyűlt, de meg nem szűnt. Tört utak mellett új meg új nyomok bukkantak elő, a kiaknázott források helyett ujak merültek fel. Ilyen új s korántsem kicsinylendő források felé irányzá Dr. Wenzel Gusztáv figyelmünket, midőn újabban a »Történelmi Tár«-ban megjelent nagybecsű közleményeiben a szláv történelmi emlékek fontosságát bizonyítgatja hazai történelmünkre