Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - I. 289

élete. 307 De midőn könnyen lemondott a családi élet örömeiről, nagyobb áldozatot követelt volna tőle a válás a katonai pályá­tól, a barczias élettől. Fogadalmával tehát meg akarta egyez­tetni leghőbb vágyát : hogy fegyverével a királynak és az ország­nak szolgálhasson. Erre kedvező alkalom nyílt a hős Beriszló Péter halálakor. (1520. május 20.) Ez ugyanis a veszprémi püspökség mellett, a vránai perjelséget is bírta, a rhodusi lovag­rend egyik legdúsabb javadalmát, a melylyel a horvátországi véghelyek megoltalmazásának fontos feladata vala összekap­csolva. Tomori joggal hihette, hogy több jogczíme ezen javada­lomra senkinek sincs, mint neki. Lépéseket tett tehát, hogy azt elnyerje. De megelőzte őt a királyi udvar egyik étekfogója: Baráth Mátyás, a ki ígéretet vett II. Lajostól, hogy a perjelséget neki fogja adományozni. És csakugyan, Tomori mellőzésével, a jelentéktelen udvaroncz neveztetett ki vránai perjellé.1 ) IY. Tomorit mélyen sértheté ezen eljárás. Heves belső küzdelem után, elhatározá, hogy teljesen búcsút vesz a világtól, mely reá nézve oly termékeny vala csalódásokban, és egy szigorú szerzetesrend kolostorának magányába fog vissza­vonúlni.2 ) Mint a ki valóban végkép búcsút vesz az élettől, elkészíté végrendeletét, melyben vagyonát rokonai között szétosztá.8 ) О *) Szinten lstvánffy írja, liogy az aurániai perjel halála után »eins dignitatem, quamquam singulari studio et maximis preeibus eontenderet, Ludovieo consequi nequaquam potuit, quod earn Matliiae Barathio, dis­pensatori suo iam antea promissam, alteri nequaquam dari posse res­pondisset.« 2) Ezen lelki harczát Tomori utóbb maga írja le, 1526. april 9-én a pápához intézett levelében. »Periculosos —• úgy mond — huius seculi tumultus et dispendiosos eterne beatitudinis anfractus deelinare concer­tans, tutiorem salutis optate semitam, non sine grandi inultiplieique effre­nate sensualitatis repugnantia, et rerum labilium uberiori applausu ani­murn revoeante,« lépett a szerzetbe. (Tlieiner. II. 66 7. 1.) 3) 1521. február 25-én Tomori Lajos, Kövér János és Baliti Ist­ván nyugtatványt állítanak ki 3025 forintból, mely összeget Ládonyi 20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom