Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Révész Imre. 274

TÁRCZA. 275 a debreczeiii főiskola ideiglenes könyvtárnoka volt; 1851-ben balmaz­újvárosi lelkészsze' választatott, de mielőtt ez állomást elfoglalta volna Németországot, Hollandiát, Belgiumot, Helvétiát utazta be, s mindenütt a tudományos életet, könyvtárakat s azokban főleg a hazánk történe­tére vonatkozó adatokat tette vizsgálódásai tárgyává. Hírlapírói működésén s elébb említett pályanyertes müvén kívül irodalmi tanulmányokkal 1847-ben kezdett foglalkozni, de nagy mun­kásságot e téren főkép az 50-es években fejtett ki, midőn egymásután hagyták el a sajtót ama becses dolgozatai, melyek halhatatlan emléket biztosítanak számára irodalmunkban. Hitsorsosai azzal adtak kifejezést elismerésüknek, hogy egymásután jobb-jobb egyházak hívták meg lel­késznek ; Balmaz-Ujvárosból Szentesre s onnan 1856-ban Debreczenbe választották meg, utóbb generalis nótáriussá tették, mely állásáról azon­ban ő, hogy annál behatóbban folytathassa levéltárnoki hivatalát, lemon­dott. 1856-ban jelent meg Szarvason tőle »A prot. egyházalkotmány alapelvei a XVI. századi főbb reformátorok, vallástételek és egyház-szer­vezetek bizonyítása szerint.« 1857-ben fordította Hagenbach »A theo­logiai tudományok encyelopacdiája és methodologiája« czímü munkáját. Ugyanekkor Debreczenben »Vélemény a prot. egyházalkotmány fő­pontja felett« czimü dolgozatát adta ki. 1859-ben »Erdősi János magyar prot. reformátor, különös tekintettel némely tudósok balvéleményére« és »Etel laka, vagyis Attila hun király birodalmi székhelye« czimü mun­kákkal gazdagítá irodalmunkat. írói érdemei méltánylásául az akadémia 1859. dee. 16-án leve­lező tagjává választotta, s e kitüntetésre érdemes voltát 1863-ban »Dévai Biró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi müvei« ez. munkájával fényesen igazolta. Kiválóan érdekes a »Sárospataki füzetek« 1862. évfolyamában s azután külön lenyomatban megjelent értekezése »A magyar prot. egyház szabadságának védelme némely tekintélyes német tudósok megtámadásai ellen«, mely a berlini »Prot. Kirchenzeitung«-ban németül is napvilágot látott. Kálvin halálának 3 százados évfordulójára adta ki »Kálvin János és a Protestantismus« czímü nagyobb, és önálló kutatáson alapuló monographiáját 1864-ben. Egyháztörténelmi irodalmi működése megérlelte benne az eszmét, hogy a prot. egyháztörténelmi források kiadásával kell a magyar prot. egyháztörténet alapját megvetni. Ekkor egy gyakorlati tervet készített egy prot. egyháztörténelmi társulat alapítása iránt s az alapszabályokat 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom