Századok – 1881

Értekezések - NÉV NÉLKÜL VAGY CSAK JELÖLT KÖZLEMÉNYEK. - Héber kútforrások. Kohn S.; ism. d—s 268

TÖRTÉNETI IRODALOM. 269 nagy, de mint euriositás, mindenesetve figyelmet érdemel s szerző helyesen tette, hogy az elszórt adatokat összeszedte és a magyar irodalomban bemutatta. Sajátságos szint mutat egy-egy esemény a héber szemüvegen keresztül, mint például a Fortunatus Imre és a Budavár visszavétele története, melyek habár nem is szolgáltatnak megnyugtató igazságokat, annyi bizonyos, hogy önálló felfogást tanúsítanak. Minden valószínűség szerint Szerencsés Imrének keresztyénné létele után soha egy perczig se jutott eszébe a zsidóskodás. О főúrrá lett, a király személye körül az ország zászlósai közt forgolódott s bizony semmi vágyat sem érzett a budai piszkos zsidók közé vegyűlgetni, kiknek abban az időben, akármilyen gazdagok lettek légyen, társadalmi állásuk nagyon alantas volt. De hát a keresztyének, kik irigyelték s ki is fosztották, legnagyobb mentségökül azt emlegeték, hogy bár átállott, de titkosan zsidóskodik ; a héber irók pedig ártatlan embernek s talán valami bibliai patriarchának festvén őt, azt beszélik, hogy csak a haláltól való félelemtől lett keresztyén, de ilyen, olyan titkos jótevő, zsidó maradt, mind végig .... szó sincs róla, stb. stb. A páduai zsidók üldözése, a budaiak magaviselete miatt, valóban érdekes, de minden esetre jogtalanság és kegyetlenség, akárhogy viselték magokat a budaiak. Mert hát hogy legyenek felelősök a páduaiak a budaiakért ? Csak az látszik biz' ezekből, hogy a keresztyén városok lakói, s a keresztyén lovagok csapatai gyűlölték s üldözték a zsidófajú uzsorásokat, de aztán mikor a támadásra, s egy kis rablásra ürügyet kerestek, akárhányszor úgy tettek, mint a farkas a báránynyal. Felül állott a farkas, sokkal alább a bárány s mégis a farkas kérdezte: curturbulentam fecisti mihi aquam bibenti ? A mi azonban a budai zsidó uraimékat illeti, úgy látszik, hogy bizony inkább húztak a törökökhöz, mint a keresztyénekhez mind Buda elfoglalásánál és ostromainál, mind pedig visszavételénél. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a mainzi rabbinak az a három döntvénye, (a 45—-48 lapokon), melyre szerző oly nagy súlyt látszik fektetni, előttem csak olyan typicus döntvény-formulának látszik melyet, aztán a megközelítő esetekben alkalmaztak. Az a Buben és Simeon (Jákobnak két idősebb fia) csak olyan képzelt személyek, mint a latin gyakorlatokban Krisztián és Joáchim vagy Sempronius és Cajus s lehet, hogy itt még a Hágár szó alatt is csak olyan Operenczia-féle országot értettek, habár a királyné körülírása talál a magyar királynéra. Mert kissé furcsa lenne, hogy 1028—1070. három esetben mindig Bu-