Századok – 1881

Értekezések - B. MEDNYÁNSZKY DÉNES: Ocskay László. Írta Thaly K. ism. 249

252 TÖRTÉNETI IROllALOM. lettel, vonzalommal elismeréssel ne viseltetnék. De a mennyit nyernek, velők való tüzetesebb foglalkozás által, a jelesek : ugyan­oly arányban az ellenkező benyomás kerekedik felül a czímhősről, mennél tovább haladunk a nevét viselő munka olvasásában. Nem rokonszenves alak, bármely oldalát tekintsük ; mert még azon egy is, melylyel egyéb bajtársai felett kiváló hírnevet vivott ki, mint: »a tűz királya« — veszt fényében, midőn látjuk, hogy dúló pusztítás és kapzsi prédahajhászat volt a kedvencz tér, melyre törekvéseit irányzá. Zsenge korában már féktelen és idomíthatlan ; mint ser­dülő ifjú kalandor, kicsapongó, hitehagyó, gyilkos, hadi és pol­gári fenyitőbiró előtt szökevény, s mikor mások az életnek még csak kezdetén vannak, neki már kalandokban gazdag mult állott háta mögött, s midőn a Rákóczi-féle forrongás kitörő félben volt, természetének megfelelő kecsegtető alkalom tárult fel előtte. Tapasztalásai, merész bátorsága, a tájak ismerete hatal­mas eszközzé tevék. Ily körülmények közt elnézést remélt és nyert zabolátlanságának ; dobzódásra, sarczszedésre, martalékhajtásra pedig a portyázó hadviselés mindenfelé kaput nyitott. Járta is ez utat a visszaélésig, sőt rakonczátlan természetének ezen aljasb irányai — a dőzsölés, a kegyetlenkedés, a haszonlesés — katonai vezérszereplésére is árnyat vetettek, mint péld. Sopronynál, vagy egyéb mulasztások és rendetlenségek, valamint hadainak gondat­lan, laza fegyelmezése által. De ha mint ember, keveset ért, és nem becsülhető : hely­rehozhatta, tisztábbra emelkedhetett volna a salakból, ha más­ként fordul sorsa, és az ügyért, mely mellett küzdött, hírnévre emelkedett, sőt vagyont is kaparított, magát feláldozza vagy vér­tanúja lesz. Ellenben végzete még mélyebbre sodorta, és még azon en­gesztelő erkölcsi elégtételtől is megfosztotta őt, melyet ama más esetben igénybe lehetett volna venni pályája megítélésénél. El­pártolása nem puszta politikai tény, vagy az egyszerű hadszöke­vény tette — hanem előzményei s utóbbi viselete, a szándék, ké­szülődésének és a bukásának mozzanatai, a hálátlanság, kétszí­nűség, jellemtelenség, az emberi indulat mindennemű rosz hul­lámverései, oly visszataszítóvá teszik a hatást, még ma a távol­ból szemlélőre is, hogy annál inkább kell képzelnünk az eset roppant feltűnését akkor, a küzdelmek és szenvedélyek közepén, valamint igen jól megmagyarázható az érsek-ujvári eljárás és vér­pad elkerülhetlensége. Gondosan fölkereste szerző a cselszövény szálait, a gyanú első jelenségeit, s érvelései után nem mutatkozik alaptalannak a föltevés, hogy a valóban fordulópontot képező trencsényi csata-

Next

/
Oldalképek
Tartalom