Századok – 1881
Értekezések - B. MEDNYÁNSZKY DÉNES: Ocskay László. Írta Thaly K. ism. 249
252 TÖRTÉNETI IROllALOM. lettel, vonzalommal elismeréssel ne viseltetnék. De a mennyit nyernek, velők való tüzetesebb foglalkozás által, a jelesek : ugyanoly arányban az ellenkező benyomás kerekedik felül a czímhősről, mennél tovább haladunk a nevét viselő munka olvasásában. Nem rokonszenves alak, bármely oldalát tekintsük ; mert még azon egy is, melylyel egyéb bajtársai felett kiváló hírnevet vivott ki, mint: »a tűz királya« — veszt fényében, midőn látjuk, hogy dúló pusztítás és kapzsi prédahajhászat volt a kedvencz tér, melyre törekvéseit irányzá. Zsenge korában már féktelen és idomíthatlan ; mint serdülő ifjú kalandor, kicsapongó, hitehagyó, gyilkos, hadi és polgári fenyitőbiró előtt szökevény, s mikor mások az életnek még csak kezdetén vannak, neki már kalandokban gazdag mult állott háta mögött, s midőn a Rákóczi-féle forrongás kitörő félben volt, természetének megfelelő kecsegtető alkalom tárult fel előtte. Tapasztalásai, merész bátorsága, a tájak ismerete hatalmas eszközzé tevék. Ily körülmények közt elnézést remélt és nyert zabolátlanságának ; dobzódásra, sarczszedésre, martalékhajtásra pedig a portyázó hadviselés mindenfelé kaput nyitott. Járta is ez utat a visszaélésig, sőt rakonczátlan természetének ezen aljasb irányai — a dőzsölés, a kegyetlenkedés, a haszonlesés — katonai vezérszereplésére is árnyat vetettek, mint péld. Sopronynál, vagy egyéb mulasztások és rendetlenségek, valamint hadainak gondatlan, laza fegyelmezése által. De ha mint ember, keveset ért, és nem becsülhető : helyrehozhatta, tisztábbra emelkedhetett volna a salakból, ha másként fordul sorsa, és az ügyért, mely mellett küzdött, hírnévre emelkedett, sőt vagyont is kaparított, magát feláldozza vagy vértanúja lesz. Ellenben végzete még mélyebbre sodorta, és még azon engesztelő erkölcsi elégtételtől is megfosztotta őt, melyet ama más esetben igénybe lehetett volna venni pályája megítélésénél. Elpártolása nem puszta politikai tény, vagy az egyszerű hadszökevény tette — hanem előzményei s utóbbi viselete, a szándék, készülődésének és a bukásának mozzanatai, a hálátlanság, kétszínűség, jellemtelenség, az emberi indulat mindennemű rosz hullámverései, oly visszataszítóvá teszik a hatást, még ma a távolból szemlélőre is, hogy annál inkább kell képzelnünk az eset roppant feltűnését akkor, a küzdelmek és szenvedélyek közepén, valamint igen jól megmagyarázható az érsek-ujvári eljárás és vérpad elkerülhetlensége. Gondosan fölkereste szerző a cselszövény szálait, a gyanú első jelenségeit, s érvelései után nem mutatkozik alaptalannak a föltevés, hogy a valóban fordulópontot képező trencsényi csata-