Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

DALMÁTIA LEVÉLTÁRAIBAN. 22.'5 levelében tudatja, bogy a ragusaiaknak ismét megengedi a kereskedést Yelencze területén. Tebát ő volt a fél, a mely először engedett. Viszont kéri a magyar királyt, legyen azon, bogy a ragusaiak vonják vissza új kereskedelmi rendeleteiket, ragaszkodjanak biven a régi szokáshoz és gyakorlathoz (franchisia et consuetudo). A dogé reményli, hogy Lajos ez elégtétellel meg van elégedve. Ezzel az ügy rendes mederbe tért. Kutatásaimnak végére értem. Összegezve az előadottakat, nem habozok kijelenteni, hogy nagy, országra szóló eredményeket nem mutathatok fel ; de azt hiszem, egy-két felemlített dolog nem minden érdekesség nélkül való. A dalmát levéltárak, a zárait és ragusait kivéve, nem állnak oly jó karban, mint a milyen jó a birök. Olvastam valahol, hogy példáúl Trau városában sz. István királyunktól nem tudom mennyi eredeti oklevelet őriznek. Az ilyen mesés leírások ép annyi hitelt érdemelnek, mint pl. Levakovich Rafael előadása, hogy ő II. Silvester pápa sz. Istvánhoz intézett bulláját Trauban megtalálta volna. Más tekintetben azonban gazdag, mesésen gazdag különösen a ragusai levéltár ; s arra nézve, ki a délszlávok történetét kutatja, megbecsülhetlen. A diplomatikus és palaeograph gazdag anyagot talál úgy Zárában, mint Ragusában. Speciális magyar diplomatikus azonban nem mutathat föl korszakot alkotó eredményeket. Annyit azonban mégis elértem, hogy, ha nézeteim a zárt királyi oklevelek, II. Endre mint dux diplomaticája, a magyarországi chartulariumok, a régi horvát királyi cancellária stb. felől sokban módosúltak, azt nagy részben a dalmát levéltáraknak köszönhetem. DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ.