Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

DALMÁTIA LEVÉLTÁRAIBAN. 22.'5 Ezen buzgalma jutalmáúl 1158-ban caucellámi lön ; tehát megvolt náluiik is az a fokozat, mely a német császári cancelláriát jellemzi : archicancellarius, cancellarius és nótárius. Cancellarius ismét kétféle volt : mondhatni tiszteletbeli, milyenek mindazon püspökök és főpapok, kikre nézve ez inkább csak czím volt, s a kik inkább csak nevöket adták oda, s az oklevél kiállításának gondjával keveset törődtek ; és valóságosak, kik a cancelláriában szerzett érdemeik alapján lettek nótáriusból cancellárrá, miként Barnabás. A notariusi tisztséggel rendszerint össze volt kötve a sigillator tiszte is, bár nem mindig ; mert egy ízben Barnabas scriptor mellett Nicolaus sigillator szerepel, az egyik 1158-iki oklevelet pedig más írja, és Barnabás nótárius pecsételi meg. Mikor Barnabás cancellárrá lőn, természetesen az írás gondja nem uyomja többé vállát, azon túl csak a felügyelet joga az övé. Mikor aztán II. Gejza meghal, Barnabás is lelép a szin­térről s III. Istvánnak egyik legelső, 1162. körüli oklevelét már Becenus nótárius állítja ki mint scriptor és sigillator. Az Árpádkor első korszakában egyáltalában nem találok arra példát, hogy valamely király elődje cancelláriájának személy­zetét átvenné. Nálunk is olyan volt a viszony, mint Németorszá­gon, hogy a király változtával gyökeres változást szenvedett a királyi cancellária is; s így a cancelláriai személyek nem annyira országos tisztséget viseltek, mint inkább a király személyes hiva­talnokai voltak. Ennyit Barnabásról s a királyi cancelláriáról. Bővebben e kérdést Árpádkori oklevéltanomban fogom kifejteni. Imre király litterae clausae-ihoz uem fűzhetek ily fejtege­tést ; részint mert akkor a cancelláriai praxis átmeneti korszakot élt s csak II. Endre alatt szilárdult meg ; részint mert uem isme­rek Imrétől annyi eredeti oklevelet, hogy azok scriptorait meg lehetne állapítani. Csak annyi világos, hogy a 2. és 3. számot egy kéz írta ; Imre oklevelei azonban nem nevezik meg sehol sem a nótáriust vagy scriptort, egyedül a cancellárt, kinek pedig abban a korban az oklevél Írásához már semmi köze. A litterae clausae-knak általános jellege az, hogy datálva nincsenek, mi irójuk meghatározását kissé nehezíti. Külczímmel nincsenek mindig ellátva, s ez az összehajtogatás minőségétől

Next

/
Oldalképek
Tartalom