Századok – 1881

Értekezések - DR. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: Kutatások Dalmáczia levéltáraiban 214

DALMÁTIA LEVÉLTÁRAIBAN. 22.'5 Ezen buzgalma jutalmáúl 1158-ban caucellámi lön ; tehát megvolt náluiik is az a fokozat, mely a német császári cancelláriát jellemzi : archicancellarius, cancellarius és nótárius. Cancellarius ismét kétféle volt : mondhatni tiszteletbeli, milyenek mindazon püspökök és főpapok, kikre nézve ez inkább csak czím volt, s a kik inkább csak nevöket adták oda, s az oklevél kiállításának gondjával keveset törődtek ; és valóságosak, kik a cancelláriában szerzett érdemeik alapján lettek nótáriusból cancellárrá, miként Barnabás. A notariusi tisztséggel rendszerint össze volt kötve a sigillator tiszte is, bár nem mindig ; mert egy ízben Barnabas scriptor mellett Nicolaus sigillator szerepel, az egyik 1158-iki oklevelet pedig más írja, és Barnabás nótárius pecsételi meg. Mikor Barnabás cancellárrá lőn, természetesen az írás gondja nem uyomja többé vállát, azon túl csak a felügyelet joga az övé. Mikor aztán II. Gejza meghal, Barnabás is lelép a szintérről s III. Istvánnak egyik legelső, 1162. körüli oklevelét már Becenus nótárius állítja ki mint scriptor és sigillator. Az Árpádkor első korszakában egyáltalában nem találok arra példát, hogy valamely király elődje cancelláriájának személyzetét átvenné. Nálunk is olyan volt a viszony, mint Németországon, hogy a király változtával gyökeres változást szenvedett a királyi cancellária is; s így a cancelláriai személyek nem annyira országos tisztséget viseltek, mint inkább a király személyes hivatalnokai voltak. Ennyit Barnabásról s a királyi cancelláriáról. Bővebben e kérdést Árpádkori oklevéltanomban fogom kifejteni. Imre király litterae clausae-ihoz uem fűzhetek ily fejtegetést ; részint mert akkor a cancelláriai praxis átmeneti korszakot élt s csak II. Endre alatt szilárdult meg ; részint mert uem ismerek Imrétől annyi eredeti oklevelet, hogy azok scriptorait meg lehetne állapítani. Csak annyi világos, hogy a 2. és 3. számot egy kéz írta ; Imre oklevelei azonban nem nevezik meg sehol sem a nótáriust vagy scriptort, egyedül a cancellárt, kinek pedig abban a korban az oklevél Írásához már semmi köze. A litterae clausae-knak általános jellege az, hogy datálva nincsenek, mi irójuk meghatározását kissé nehezíti. Külczímmel nincsenek mindig ellátva, s ez az összehajtogatás minőségétől