Századok – 1881
Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - II.193
KÉRDÉSHEZ. 196 is a magyarok huniságáról, pedig ha valahol, Konstantinápolyban dicsekedtek volna a magyar követek, hogy a magyar nemzet a hunok utódja és örököse. — Sőt Constantinus avar királynak hiszi Attilát, oly homályos vala ott akkor a hun emlékezet. Azonképen a prumi apát, Regina, Árpád kortársa, és Liutprand az olasz királynak követe Konstantinápolyban Constantinus idejében csak ungri-nak tudják a magyarokat. így Sz.-Bruno is, ki István alatt, 1006—1007-ben, egész évet töltött az ungrok-üíd.1 ) Tehát azon külföldi források, a melyekből az első tudósítást merítjük a magyarokról, nem tudnak semmit ezeknek húniságáról, nyilván, mert soha nem haliák azt senkitül, pedig mindnyájan, azon kornál fogva is, a melyben éltek, készséggel fogadák el a történeti meséket és genealógiákat. Az első magyar legendákban sincsen nyoma a magyarok húniságának. Különös figyelemre méltó a következő körülmény. Rómában 1000-tájban bizonyosan tudják vala, hogy Leo pápa elfordította Attilát, hogy Rómának ne menjen ; a monda lehetőleg kiszínezte a történetet. II. Sylvester pápához István követsége megyen koronáért ; az angyal maga jelenti bé a pápa álmában, hogy »Crastina die, prima diei bora, ignotae gentis nuncios ad te venturos esse cognoveris, qui suo duci coronam a te regiam cum benedictionis apostolicae munere liagitabunt.« Az angyalok azon időben nagyon jól ismerik vala a legendákat és mondákat: hihetjük-e, hogy ezen angyal, ismervén a hún-magyar mondát, elmulaszthatta volna az ignota gens-1 a hírnökhöz kapcsolni, s »dux«-át azon Attilától származottnak mondani, a ki hajdan a pápa kértére nem ment Rómának, s a kinek utódja ime nem hadsereggel, hauem kéréssel fordúl ama pápa utódjához? Szebb tárgy alig akadhat mondavagy legenda-szövésre. De mert az angyal nem tudta, hogy a magyarok hunok, s hogy István Attilának utódja : azért meg lehetünk győződve, hogy ezt a mesét sem Istváu udvaránál sem Rómában még nem ismerik vala. Mihelyt azonban a nyugati vagy latin írók az első megdöb»Certc dies et menses jam complevit integer annus, quod ubi frustra sedimus, Ungros dimisimus<?, írja Bruno.
