Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Irodalmi Szemle - 182

186 TÁHCZA. becses tanulmányt közöl. Szerkesztője Mühlbaclier s bécsi nevezetességek, mint Sickel, Tbausing és Zcissbcrg támogatják. A dús tartalomjegyzék diplomatikai s okleveleken alapuló történeti czikkeket tüntet föl. Loscrtb egy érdekes tanúlmányt írt a cseh birodalom határairól II. Boleszló alatt. II. a jámbor Boleszló (967 — 999) idejére helyezik csch történetírók a cseli lierczegség egyik fénykorát, mikor »fegyverrel« vívta ki elleneinek elismerését. Ezt prágai Kozma hitette el a csehekkel, egy nem egykorú író. Itt is megesett, hogy kritika nélkül tekintve egy kútfőt, valóságos fétist csináltak belőle, melyet íme most egy jámbor német zúz össze, s a cseh történelem azért semmit sem veszít dicsőségéből. Marcs a Habsburgok tengeri politikájáról ír az 1625—1628-iki évek folyamában, a Scliwarzenberg-levéltár s a »Staats-archiv« adatai alapján. Érdekes, de épen nem fontos episodjait olvassuk benne a harminczéves háborúnak. Erdekesb, kisebb közleményeket bő irodalom követ, Zimmermann Ferencz photographiai oklevél-gyűjteményét ismerteti elismerőleg, nemkülönben az erdélyi honismertető-egylet kiadványait épen nem elfogúltan, hanem higgadt méltánylattal mutatja be a — о— jegyű ismertető. Érdekesek a cseli és lengyel történeti s müirodalmat bemutató közlések is, melyek e folyóiratot lassanként egyetemes lajthántúli történeti közlönynyé teszik. — A székei.y kérdés szakirodalmunkban. Szótlanúl munkálkodó történetíróink közé, kik csakhamar megbékéltek egy vitás kérdésen, llunfalvy oly tárgyakat vetett, mely évekre való vitatkozásra nyújt anyagot. Az oláh kérdés tekintetében belföldi tudós még nem vette föl a keztyüt ; annál inkább a székely kérdést illetőleg. Szabó Károly közleményei folyóiratunkban jelentek meg, s most rokon szaklapok s revuck foglalkoznak a kérdéssel. A »Budapesti Szemlé«-ben Marczali Henrik ismerteti Hunfalvy és Szabó álláspontját, mérlegeli a küzdök érveit, ettől, amattól kikap egy alkalmasat, s végconsequentiáiban H. felé hajlik, vigasztalván a székelyeket, hogy »marad még elég dicsőségük.« A »Philologiai Közlöny« f. é. 1-ső számában Csetneki Elek sokkal tüzetesebben emel szót a vitás kérdésben. Ugy tűnik fel, mint Hunfalvynak vezérkari tisztje. Csetneki előbb régész volt, s e téren sem tartozott a constatáló iskola hívei közé ; a történeti kutatás terén pedig határozottan a eombinativ, jobban mondva a kritikai érvek nyomán merészen induló iskolához tartozónak mutatja be magát. A kérdésben a tényálladékot ismeri, ügyesen érvel, de mindig vezére előtt nyargal az ifjonti, de éleseszü