Századok – 1881
Értekezések - HAMPEL JÓZSEF: A Drugethek őseiről - I. 133
136 A DRUGETKK század óta a rigót (merlet, merloto. 1) A czimer-paizs jelképes nyelve összevág a föliratbeli névvel. A sírládában egy család ifjabb sarjadéka van eltemetve, kinek beszélő czímere volt. A sirirat meg is nevezi : »Drugo de Merloto«. Vitézünk a »vir magnificus« czím után itélve, magas-rangú személyiség volt. Családja nem belföldi (nápolyi) eredetű ; mikor 1339-ik évben deczember 8-kán meghalt, még megjegyzik, hogy »de genere fraucorum«, tehát még nem tartozott a nápolyi székes törzsökhöz. Két praedicatuma nyilván franczia feudum : Santibricii - Saint-Brice2) és Elavelli = Eleville3 ). A síriratból megtudjuk szüleit is: apja Carolus de Merloto, anyja pedig Isabella de Alneto volt. Drugo síremlékével szemben, a kápolna jobbik falához építve, tekert idomú oszlopocskákon áll a második emlék. A kajsza fölső lapon ismét födetlen fejű vitéz van ábrázolva ; hátán fekszik s mindegyik lába egy-egy kutyára, a hűséget jelző állatra helyezkedik. A sírláda hosszoldalát függélyesen álló ivezett tagok öt mezőre osztják, és mindegyik mező egy-egy domborműves képpel van díszítve. Közepett Mária a kisdeddel tőle jobbra koronás Szent-Agues, azon túl Szent-Bál, balra Szent-Katalin, és legvégén Szent-Péter a kulcscsal és könyvvel áll. A hol az öt ív találkozik, mindenütt háromszögű mező támad ; a két legvégső mezőbe egy-egy rózsát raktak, a középső négyet pedig egy-egy czimer elhelyezésére használták. A négyből kettő megegyezik az előbbi sirról ismert Merloto-czimerrel, velők két más paizs váltakozik, melyekben 2. 1. helyzetben elrendezett, kiterjesztett szárnyú, sasok jobbra fordult fejjel, képezik a czímerállatot. Nápolyi családok czíinerében nem ritkaság a rigó. Vau rigó Maio, Scot to, Sanfelice, Valva, d Aleinagna, Gargani, Merlino, Claver családok czíinerében. 2) I. Carolo nápolyi király udvari tisztei közt (uffiziali délia casa) 1268-ban De Saint-Brice Kubino-ra találunk »maestro dellospizio« Lsd. Kiceio : Itinerario di Carlo I. di Angio stb. Napoli 1872. 43. 1. 3) A nápolyi családok czimeres könyvében, melyet alább A. alatt idézek, van egy »Robertus de Eleville« (III. kötet 367. lap.)
