Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: Hol volt Attila főhadiszállása? 1

FÖSZ/VLLÁSA ? 9 sok szemmértékre vettek, mindig kanyargósabb az országúinál, úgy, liogy a mai Bánságban Priscus nem kevesebb kanyargással utazhatott, mint a hegyek közt, hol csinált uton járt. Továbbá az út folytonos puha s olykor süppedékes volta csaknem oly fárasztó, mint a hegyi kemény uton az olykori hágók. Annálfogva a haladás mennyiségében itt az lesz a maximum, a mi a Priscus meghatározta vonalban a minimum volt : 5 mértföld napjában. Nyertünk volna tehát egy középszerű mértéket, de a mely nélkül Priscus Rhetort egyáltalában nem kísérhetnők. A vállalat még igy is szerfölött kalandos lehet, ha más útravalókkal s kalauzokkal nem látjuk el magunkat. Egyik ily útravaló a mi vezetőnk, Priscus helyes megértése. A szöveg leghitelesebb és becsesebb mindazok közt, melyeket Attiláról irtak. De csak másod kézből, megcsonkítva s úgy látszik elforgatva jutott hozzánk a X. században élt Constantinus Porphirogennéta idejéből, kinek parancsából valamelyik iródiákja kivonatot, excerptát csinált belőle. Ha ezt világosan a czim is meg nem mondaná, maga a szöveg elárulná, hogy nem úgy fekszik az előttünk, a mint Priscus megírta. Mert egyes részletek, mint Attila udvarának, lakomájának leirása, nemcsak hogy azon korban ritka szemlélő hajlamra és képességre mutatnak, hanem a leirás és elbeszélés a mellett, hogy az élet eleven benyomását tükrözi vissza, kapcsolatos, indokolt, s logicai nyomokon jár. A hellén irók azon becses törekvése látszik meg rajta, hogy semmit se hagyjon homályban. De épen a helyi és földrajzi momentumok oly hiányosan, szabatosság s mondhatnám logica nélkül vannak nem előadva, hanem odavetve, hogy ez csak a más bűne lehet, nem a Priscusé. Nem könnyű feladat a kritikának eligazodnia rajta. Priscus a leghitelesebb irók közé tartozik. Meg volt benne a jóakarat arra, hogy jól lásson, s a képesség is. Mindenben, a miben más régi irók ellenkeznek Priscussal, határozottan Priscusnak kell igazat adni. Szavai, sőt betűi is becsesek. Egészen bizonyos az ő szavából, hogy a hun királyt a hun nem Etelének nevezte, testvérét pedig nem Budának. Semmiféle későbbi mende-monda nem nyom semmit Priscus ellenében. — De ugyanaz az író, kinek minden sora és betűje oly nyomatékos, fájdalom, még sem min-