Századok – 1881

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban - II. 115

116 JÓSLATOK ÉS BABONÁS HIEDELMEK nál Sxcmbatlan volt Felségednél, bizonyos dologra nézve liozattatott Püspöh'rűl, ő az. Végre, midőn fogdozódtam: mit akar? Azt mondja: Heister sole ördögséggel van kömyíkezve ; ő megcselekszi : kilenrz nap alatt maga s lova elvesz. Па akarom, egy puskája sem sül el a németnek! Megvakul, sőt Pálffy is megbolondul, — de neki vissza kell magánossan menni azon halárba.« Bercsényi, mint látjuk, kihallgatá a »táltos« asszonyt: <le koránt sem hitt neki annyit sem, mint néhai Koncz Mártonnak ; sőt az erőszakos és képtelen dolgokat ígérő boszorkánynak a fejedelemmel való azelőtti beszéléséről felhozott dicsekedése annyira szeget ütött a gyanakodó fővezér fejébe, hogy a táltost a fejedelemhez való bocsátás helyett, táborában letartóztatá. »Megvallom — folytatja idézett levelét — juta eszemben, hogy mondá Pálffy : Az mely asszony szóllott az hídnál Felségeddel, — annak köszönjük veszedelmünket Trencsénnél! Nem lehetek serupitlus nélkül, vigyázat, alatt tartatom. Mert. bár ne hazudna az sok idegen haddal jövésit Fölségednek !« A »táltos*-naik tehát épen nem ült föl, s többé nem is emlékezik róla. 1708-ban, a végzetes trencsényi liarcz után, mint az borús, veszedelmes időkben szokott, megeredt a jóslatok árja, még előbb a most említett püspöki táltos-asszony föllépésénél. Mindenféle előjelekből következtetéseket vontak. így írja pl. aug. 26-kán tompái táboráról Bercsényi a fejedelemnek, Berthóty István érsek-újvári parancsnok tudósítása nyomán, »hogy Újvárban egy raj méh szállott, az ágyúra, az pi.arczon, mind kasban fogatta őket, s úgy tartja.«1) »Nem rosz jelnek tartani kell-é? vagy minek — kérdi Bercsényi gróf — nem tudom ; az egész tátosság jól beszél, — de nincs már semmi hitelök előttem, — csak álom s essős üdő — elmúlik.« Pedig bizony mégis adott ő, legalább az előjelekre ; mert már aug. 29-kén jelentőséggel jegyzi meg : »tegnap (Ocskay László árúlása napján) kétszer is leszakadt az szablyám.« >S sept, l-jén ismétli : »Az szablya, Fölséges Uram, az nap szakadt A hová raj méh száll és felfoghatják, azon házul áldás üröméri, — ez még ma is néphit Zalában. Ezért örült meg Berthóty is az újvári ágyúra szállt méhrajnak.