Századok – 1881

Értekezések - HUNFALVY PÁL: A székely kérdéshez - I. 97

KÉRDÉSHEZ. 99 Tliuróczi-féle Ke ve háza is Keve-aszó helyett. Ilyenek számba nem vehetők. — De ha Engel még élne, bátran a maga Szökelyféle magyarázatját a Szabó Szakoly-ja, mellé állíthatná ; egyik is másik is alaptalan. Tehát csak a székely szót értelmezzük. Azt én szék-elli-nek, szék-elv-niek magyaráztam. Szabó, nyelvészeti szempontból, helytelennek tartja e magyarázatot, minthogy a székely szót széköly-nek, székö'-nek is ejtik. »Űgyde az elv (túl) viszonyszónak el gyökében, a melyből képződött elü, előtt, elől, közép e-t nem találunk, hanem mély e-t (ii-t), mely ö-vé nem változik. Nincs magyar szójárás, mely az elölt, elő, elébe, eh e stb. szavakat ölött, ölő, ölébe, ölve stb. alakban ejtené« tehát »nincs és nem lehet Ilidölve, hidölvi, hidöli, hidöly« stb. — pedig van szcköly, székö'. — így Szabó Károly a már idézett helyen. Az el (túl rajta) és el (innen rajta) egynek látszanak, mégis különböző jelentésűek ; azért talán mind elejétől fogva nem is voltak egyek. Yan sok egyhangú, de bizonyosan különböző eredetű szónk, р. o. húgy (urina) és húgy (csillag), hó (luna) és hó (nix), fél (timet) és fél (dimidium), szél (margó) és szél (ventus), vető (verberans) és veíú'-malacz (assatus) stb. ilyen lehet az el (túl rajta) és el (innen rajta) is. Tájékozás végett a rokon nyelvekhez kell folyamodnunk. Ezt az utat még nagyon restelik történetíróink. Szabó Károly is a »Századok« tavali folyamának 594. lapján némi negéddel hozza elő Pintér Sándornak, az általa úgynevezett »tősgyökeres palócz szerző «-nek, eme szavait, hogy a palócz nép »jelen ethnographiáját finn vagy osztják országban csak akkor lehet bárkinek is megírni, ha azt az élő nép között ide liaza megtanulta.« Megtapsoltató szavak, pedig nagyon csalók. A való ez. A tősgyökeres palócz szerző, otthon a palóczok közt is, tudományos, azaz a régi mivoltságnak megfelelő palócz ethnographiát csak úgy írhatna, ha mind a finn, mind az osztják, mind valamennyi kelletlen rokonok nyelveivel és történeteivel, de a régi magyar történetekkel is foglalkozandik ; mert nem az élő nép, hanem az említett segédforrások mondhatják meg, hogy mi köze lehet a palócznak akár a bibliai filisztéusokhoz, akár Semiramis nagyon szép kertjeihez. — Ha a tősgyökeresség már maga tudomány volna: hisz akkor a magyar tudomány az egeket 7*