Századok – 1880

Értekezések - BARTALUS ISTVÁN: Bogisich Mihály: a keresztény egyház ősi zenéjének ism. 73

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. zsidó zenét is inkább csak ama végeredményben ismerteti, midőn ÍIZ ókor művészete elérte fejlődése tetőpontját; melyen innen az első keresztyénekkel mintha csak újra kezdődnék a zene fejlesztése. E pontot illetőleg némelyekben oly kérdés is merült már fel: vájjon átaljában van-e valami köze az első keresztyének zenéjének] a pogányokéval ? Erre vonatkozva szerző azokhoz csatlakozik, kik nemmel felelnek, az az, a ker. zenét teljesen önállónak vallják. Mi, a nélkül, hogy jelenleg e kérdés tárgyalásába akarnánk bocsátkozni, megjegyezzük, hogy némely tekintetben az állítóknak, másban a tagadóknak van igazuk. Mert lehetnek az első keresztyén dallamok teljesen önállók, a szertartás első szervezete is ilyen ; de nem lehet föltenni, hogy az első keresztényekkel megnyíló új korszak hermeticeel lett volna zárva a régitől ; sőt tudjuk, hogy a görögök elmélete szolgált alapúi a, tovább haladásra, s hogy ez elmélethez sokkal közelebb áll Ambrosius és Gergely rendszere, mint a mai immár teljesen bevégzett zenerendszerhez. Szerző egyébiránt teljes tárgyilagossággal előadja műtörténelmi részében a keresztyén zene fejlődését, a már általán felvett korszakok alkotóinak nevéhez kötve. pl. az első egyházi atyák, ezek után Ambrosius, Gergely ; később Hucbald, G uidó, s végűi a németalföldi iskola megalapításáig. Ez időkből egyszersmind érdekes ismertetését adja a hangszereknek, s főkép az orgonának. Végűi áttér a magyar viszonyokra, s e téren is összeállítja mindazt melyet már elmondottak. Gyakorlati útmutatása Gergely énekeinek, s szóval, az egyház által szentesített szertartásos énekeknek tanítását s művészi előadását tűzte ki feladatául. Nézetünk szerint az egyházi zene két osztályba sorozandó : egyikbe tartoznak mindazon énekek, melyeket elébb említénk ; másodikba az újabb idők műtermékei. Mindkettő tisztasága felett őrködni szigorú kötelessége az illető elöljáróknak. A szertartásos énekek fentartandók a maguk eredeti tisztaságukban ; mert a vallásnak mélyen átgondolt, átérzett s idők által szentesített ima nyelvéül szolgálnak, melynél jobbat, szebbet és czélszeriibbet helyükbe tenni nem lehetne. Szerző munkájával e nehéz feladat megoldására törekszik. Nehéz, mert a múlt századok tanúlmányozása s alapos ismerése után juthatni oly álláspontra, hogy másokat biztosan taníthassunk. De magasztos e foglalkozás, sőt napjainkban égető szükséggé vált, hogy az eddig nagyobbára hagyományos éneklést annak biztos tu dásával helyettesítsük. Mert a száj-hagyomány végre is eltávozhatik, a mint el is távozott, az eredetitől, minek folytán amaz erős hit, meggyőződés költői dallamai elvesztenek hatásukat. Érzik ezt ma világszerte, s szerzőt is azon tűz lelkesíti, mely működteti a külföldi egyházi-társulatokat. S úgy látszik, hogy szerző