Századok – 1880

Könyvismertetések (Név nélkül vagy álnéven.) - Horváth Árpád: Oklevéltani jegyzetek 763

766 történeti irodalom. nálni. És e czélból is a bevezetésre igen jó lett volna legalább is négy, öt oldalt felhasználni. Épen mert szövegíró egészen új téren mozog, e részben igen szükséges és hálás dolog lett volna kiadók részéről egy kissé nagyobb bőkezűség. A czimerészeti elnevezésekre is van megjegyzésem, hogy például a főalakok bemutatásánál a vágás helyett (3-ik ábra) sokkal jobb lett volna a metszés szót használni. Mert a vágás kifejezés oly általános jelentésű, mely alá hasítás, metszés, szelés, szabás, nyírés stb. mind befoglalható. Ellenben azt a speciális fogalmat, melyet a czimerészetben latinúl : sectum ; franeziául: coupé; olaszul : spaccato, partito retto ; németül : getbeilt-nak neveznek, a magyar nyelven csakis az átmetszet rövidebben metszet szóval lehet megközelíteni. A vágott szóval pedig legkevésbé sem. Ha csak nem : par le Roi ! Hasonló észrevételem van a czímer-színek elnevezésénél a veres szó ellen, mely a roth német és rosso olasz szónak egyszerű lefordítása. Részemről úgy vélekedem, hogy a francziáúl : gueules és angolul : gules s latinul a ruber mellett, miniatumnak is nevezett színt, különösön, ha e szíu eredetéről szóló mondára is gondolunk, sokkal helyesebb volna magyarul pirosnak mondani, mint veresnek. Hogy a veres szó használata sok zavarba vihet, mindjárt meglátszik ugyanazon lapon alább, hol szövegíró a purpur szó magyarosítására biborvercs szót használ, mely szigorúan véve értelmetlen szó, mert már a bíbor szóban benne van a veres ama bizonyos fajáuak fogalma, melyet a purpur jelent s így a veres szó hozzátételére niucs szükség. Szövegíró az ország czímerében levő keresztet mancsos-ъак nevezi. Mancsos kereszt olyan kereszt, a melynek manc&a van. Mondják, hogy némelyek ugyanezt a keresztet talpas keresztnek nevezik tehát a melyiknek talpa van. Meg kell vallanom, hogy én a mancs szót nem ismerem. A »Nagy Szótár«, falapdának mondja és tájszónak. Azt is beszélik, hogy vadász-nyelven s némely vidékeken még Erdélyben azt értik alatta, a mit hétköznapi cosmopoliticus nyelven pratzlinak neveznek és hogy a medvéről szokták mondani. Már egy származékát a mancsétlit én is ismerem, de sem magát, sem az anyját magyarnak el nem fogadom. De hogy már most milyen kereszt légyen,a melyiknek mancsa is van, talpa is van, el nem képzelhetem. Yagy tán olyan tenyeres-talpas (== hatalmas-izmos) keresztről van szó, a milyeneket a keresztes háborúk alkalmával a lelkesült szerzetesek csaták alkalmával hordoztak s olykor fegyverül is használtak ? Lehet, hogy találkozik ember, ki csak ily tenyeres-talpas keresztet óhajt czínierébe, de én biztosan remélem, hogy a magyar czime-