Századok – 1880

Értekezések - Dr. FEJÉRPATAKI LÁSZLÓ: Photographien von Urkunden stb. ism. 71

72 TÖRTÉNETI IRODALOM. A fényképeket a nagy-szebeni Glatz-féle jóhírü fényképiró műhely állítá ki. A darabok legnagyobb része valóban jól is sikerűit, egy két darab azonban, mint pl. a II. XVIII. sz. (legalább az általam használt példányban) oly elmosódott és homályos, hogy a czélnak valóban nem felel meg. A Sickel-féle »Monumenta Graphioa« példája mutatja, hogy egyszerű photographia a czélhoz nem vezet ; igaz ugyan, hogy az irás vonásokat teljes hűséggel adja vissza ; de az egyes példányok nem egyenlők, egyik sötétebb, másik világosabb, egyik elmosódott, másik tiszta, idővel pedig valamennyi elhomályosodik ; mint valóban mai napság már a »Mon. Graph.« tábláinak nagy része hasznavehetetlen. Ez lesz évek múlva a szóban forgó táblák sorsa is. E hiányoktól megment bennünket a fényvéset, sőt még az olcsó fénykőnyomat is ; s meg vagyunk győződve, hogy Zimmermann úr is még becsesebbé tette volna gyűjteményét azzal, lia a fényképírás technicájának újabb vívmányaihoz fordúl. A darabok megválasztásában Zimmermann urat első sorban kétségtelenül az a szempont vezette, hogy segédeszközt nyújtson levéltárnok társainak a helyes hibátlan olvasásra ; inkább palaeograpliiai mint diplomaticai igényeket akart kielégíteni. Innét aztán sok olyasmivel nem találkozunk, minek nem kellene hiányoznia. Nincs példáúl egyetlen egy ünnepélyes, függő pecséttel ellátott királyi oklevél sem közölve, pedig a két 1419-iki, egymással formailag teljesen hasonló Zsigmond-oklevelek egyike helyett bízvást lehetett volna ilyesmit közölni. Az oklevelek különböző formáira sincs elég tekintettel, nincs pl. egyetlen egy cirographum (metszett oklevél) sem a gyűjteményben. Társulatunk ez évi erdélyi kirándulásában részt vett tagtársaink közül néhányan kétségtelenül emlékeznek a Nagy-Disznódon talált s érdekes rajzokat (jegyzői jegyeket) magukban foglaló oklevelekre. Ilyenek a segesvári kiállításon is ki voltak állítva. Ezek közül egyet-kettőt jó lett volna szintén felvenni ; annyival inkább, mert azok rendszeres vizsgálatára nálunk eddigelő senki sem gondolt. Hibája tehát e gyűjteménynek, hogy nem eléggé változatos, nem nyújt példákat különböző oklevélformákra és fajokra. A táblákhoz magyarázó szöveg nincs csatolva. Óhajtottuk volna, ha a gyűjtemény szerkesztője szem előtt tartja Waltenbach e szavait : » Kezdőkre nézve magyarázó szöveg nélküli táblák félbecscsel is alig bírnak.« Egyébbként reméljük, hogy e hiányon nem sokára segítve lesz ; s valóban az erdélyi »Correspondenzblatt« decemberi száma a magyarázó szöveg megjelentét már a jelen hóban kilátásba helyezi. E táblák, melyeknek használatához a legjobb reményeket