Századok – 1880

Értekezések - LEHOCZKY TIVADAR: Egy XIV. századbeli magyar történetíró emlékezete 68

KÜLÖNFÉLÉK. 69 liogy Lajos király Luprethszászán (Bereg-Szászon) in festő beati Michaeli archangeli 136i. kelt parancsában meghagyta a neve­zett konventnek, hogy Erzsébet királynénak némely beregme­gyei birtokaira nézve a határokat igazítsa meg. E rendeletben kiküldetett a király által hiteles személyekííl : »Magister Nico­laus protonotarius ejusdem Dominae reginae, Johannes Plebci­nus de Lupertszasza, Capellanus Dominae reginae, et Magister de Debreu, ас Magister Johannes tilius Baganya, Vicecomes de Beregli.« Ennek folytán tizenötödnapra megkezdetvén a ha­tárjárás Ordo (ma Beregszász-Vég-Ardó) nevií királynői hely­ségben, határhelyekűl említettnek Zapcsolpatak, egy Nyárfa, Ivánosi (Ma Makkos Jánosi), Gát és Kigyós helységek, Kígyós patakot, a Nagyút a kigyósi barátok birtoka sat. Erzsébet királyné pedig azon, Budán 1365. Szent-László király ünnepén kelt okmányában '), melyben a leleszi conveut­nek meghagyja, hogy mivel Ко na h latrán, a Beregszász szom­szédságában fekvő Nagy-Muzsaj (Musee Major) birtokosa Lup­rethzaza (Beregszász) határából egy darabot a magáéhoz fog­lalt, vizsgálatot tartson, János lelkészt, mint a királynői város nevében panaszkodót így említi: »Dicit nobis Johannes Pleba­nus de Luperthzaza, Capellanus noster spirituális« ; — Miből következik, hogy ő nagy befolyású s az udvarnál kedvelt és jártas egyéniség volt. E királynői rendeletben egyébiránt a vizsgálattételre ajánl tattak királyi emberekűh Macsolai Henrik, Csarnavodai Ta­más, Homoki Balázs és O-bégányi Cseh Jakab, a királynő ud­varának apródjai (Aulae nostrae juvenes), miből gyaníthatni, hogy a királynő bereg-szászi udvarának hívei és alkalmazottai leginkább e tájbeli nemesekből kerültek ki, s épen azért állítani lehetne azt is, hogy az érintett János krónikairó és beregszászi plébános is itteni családok egyikének s valószínűen a Bégányi­nak sarja, mert Lajos királynak hasonló rendeletében2), mely Vi­segrádon 1364. die dominicae proximo post Quindenas festi corporis Christi kelt, Csarnavodai István elleni ügyben királyi emberül kijelöli Joannes-t, filium Nicolai de Bégán. Nevezetes összefüggés az is, hogy a bereg-szászi régi temp­lom sírboltjában teljesen elporlott tetemek közt néhány év előtt egy eziist pecsétgyűrű is találtatott, mely később birtokomba ke­rült, ennek kerek felületén két liliom virágszál közt püspöki sü­veg s oldalain patkó alakú levéldíszlet oly alakban látszik, mi. ') U. o. Prot. A. A. I. 12. sz. 2) U. o. Prot. A. A. I. 99. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom