Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - V. 22

TIIALY KÁLMÁNTÓL. 55 Azonban Nádasdy, övéinek zavarát a sűrűen dörgő sortüzekből észreveszi; s hogy rajtok segítsen, és a kurucz gyalogságot a városból kifüstölhesse : sebes vágtatást balkéz felől a helységet megkerülvén, annak házait, alsó végről több helyütt meggyújtatja. *) A császáriaknak kedvező irányú déli szél hatalmasan gerjeszti a tüzet; a városnak fele csakhamar lángban áll ; íigy, hogy a hajdúság a ^házakban többé nem maradhatván, Révay mellé a templomkerítésbe veszi magát. Ott tömötten össze lévén szorúlva, »nem kevés füstöt és meleget köllött szenvedni,«2) de mégis épen megmaradtak. Moóry István pedig künn a felvégi mezőkön mind hevesebben puskázván a dragonyosokra, — tüzétől elragadtatva, Botytyán parancsa ellenére nagyon is előre talált nyomúlni. A németek most rohamot intéznek ellene, két zászlóját elfoglalják, maga ') »Reggel egynehány kurucz az Neustift-kapu előtt egynehány marhát elkapott ; űzésekre a Paraitschaftot utánaküldöttem, s mindjárt magam is utánok kinyargaltam, s láttam, hogy egynehány kuruez Harka s Kopháza között nyargalódzik ; kiknek tízesekre küldöttem a ráczokat s magam magyar katonáimat, kik is egész az keresztúri akasztófáig oly sebesen hajtották az ellenséget, hogy egész Keresztúr táján volt már az elejek : midőn a Vak-Bottyán, Bezerédy, Somogyi, két Kisfaludy (?) s Kis Gergely utánok állván, tőlem elszorították. Hogy tágítsak rajtok: Harkán túl utánokmentem az két regimenttel; de meglátván sokaságát az ellenségnek, nem lévén hová vetnem hálómat: contramarch-sal mentem, Harkánál lévő csúcsos hegy mellé ; azt meglátván Bezerédy, maga ezerével utánam jött, szemközben való erdő eleiben szállott, s kezdette magát sipoltatni, s többi, legalább háromezerig (?) való lovasok jöttek utánok ; kiknek öszvegyülekezeteket meg nem várván, szép lassú nyomakodással indultam eleiben, s midőn egy kevéssé távolyabb voltam egy flintalövésnél. — egyszersmind sebes nyargalást rajtamentem, egész Keresztúrig űztem s vágtam, az holott is Moóry czere gyalogjok volt ; hátokon ment bé egy része lovasomnak ; az más részével balkézrül magam, bent akarván szorítanom lovasát, gyalogját, sebessen siettem a városnak alsó végére, s egyszersmind a várost is reájok gyújtattam.« (Nádasdy levele Koháryhoz, gyűjteményemben.) 2) B. Récay Gáspár föntidézett levele Eszterházyhoz, 1707. oct. 6. az uray-újfalusi táborból keltezve. Eredetije gyűjteményemben. Fcstetich Pál is írja: »Házokba vévén magokat, az várost reájok köllött gyújtani ; fele a városnak eléghetett, a mint mondják ; jó része (a hajdúságnak) a cimeteriumban vonta magát, — azok ott megmaradtak.«