Századok – 1880

Értekezések - Dr. KÁROLYI ÁRPÁD:A német birtodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542. - IV. 558

MAGYARORSZÁGON 1542. 57 7 Lengyelországgal kapcsolatban föl kell említenem a moldvai vajdával folytatott alkudozásokat. Azon programmhoz híven, melyet a vállalat czéljai felől a bir. rendek a speyeri gyűlésen megállapítának s mely szerint nemcsak Buda visszavétele, a töröknek Magyarországból való kiűzetése, de a Magyarország körüli népfajoknak a török iga alól való fölszabadítása is kimondatok, Joachim brandenburgi őrgróf Bécs alá érkeztekor a többi közt a moldvai vajdával, Péterrel is összeköttetésbe lépett. Péter vajda már a nyár elején, mielőtt a keresztyén vállalat híre füleibe jutott, oda nyilatkozék, hogy ha tudná, hogy a nagy keresztyén hatalmak közül csak egy is el volna határozva a török ellen élethalálharczban síkra szállani, ő teljes erejéből csatlakozni fogna ahoz. *) Most ha azt teszi, a mit a török parancsol : az helyzete kényszerűségéből folyik; azzal, hogy fiát kezesül adta a portára, keveset gondol ; mert a mely napon fia a Dunát átlépte, attól fogva úgy is halottnak tartja őt.2) — Szerette volna a vajda a lengyel szövetségét a török ellen s meg is izente az öreg királynak : ne higyjen az ozmán barátságnak. S hozzátevé : ha a törökverő Tarnowsky azt a hadi népet, mely vele volt Cbozim alatt az utolsó lengyel-török háborúban, ő nekie rendelkezése alá bocsátotta volna: bizony nem ereszti vala ki Moldvából a török szultánt épen s szabadon. 3) Mint mondám, a lengyel politika a török barátságot kereste s a moldvai vajda így két kézzel ragadta meg azt az alkalmat, melyet a birodalom részéről Joachim kinált neki. A ravasz, ingadozó, barbár és szavahihetetlen vajdának komoly szándéka volt-e, mikor a bir. sereg vezérével szövetséget kötött, azt eldöntenünk a fönmaradt tudósítások nem engedik. S bár a szerződés ellenére azt tapasztaljuk, hogy ugyanazon év őszén Erdélyt megtámadja, kénytelenek vagyunk őt nehéz helyzete miatt menteni. Az a végx) Örmény Miklós említett jelentése 1542. jun. 2. (Turcica.) 2) Quod oportebat filium meum mittere íIli (a töröknek) ... de hoe iam parum euro ; quia eo die quo trans Danubium filius meus traductus est, ab illo die ego ilium pro mortuo iam habeo. (U. o.) 3) Si mihi dominus Tharnoviensis dedisset has gentes, quas habuit sub Chozino, uti ilium petieram, non emisissem ego tunc caesarem Turcarum salvum ex Moldavia. . . .